hasznos

Pont egy ilyen napon hagyom ki a drága, jó intézmény látogatását, mikor én vagyok a tananyag. Ha ezt előre tudom, akkor győz a betegség felett az egoizmus, a tudásvágy és az elszántság, a gyógyszeres tea felett a húsos melegszendvics ketchuppal, az orrfújás felett a pletykálkódás. (Ó mily csodaszép dolgok... Mármint a pletykálkodás)
Szokásos, betegségi időkre specializált telefonbeszélgetésekben jó vagyok:
Naaaaaaaa, mi vooolt??? Neeeem, a házi nem érdekel. Csak ki mit mondott, csinált, kik szakítottak, melyik tanár milyen hülyeséget beszélt.
Nos, így tudtam meg, hogy én vagyok a tananyag.
"A kamillát ősidők óta használja az emberiség."
Menő.
Hasznos vagyok. Valamiben biztos. Tudom a nyelvemet ostorcsapásszerűen csattogtagni, szóval, ha valaki háttal áll nekem, vagy nem lát, csak hall, azzal el tudom hitetni, hogy ostor van a kezemben. Ilyen hortobágyi style.
Vaaagy például remekül tudom a megégett piritóskenyérről maradéktalanul lekapargatni kenőkéssel az odakozmált részeket. Ehhez kapcsolódóan még képes vagyok a piritót önmagát is többféle funkcióban használni, leginkább füstgép szerepkörben. De tényleg, ebből tök nagy üzletet lehetne csinálni. Rendezvényeken füstgép vagyok és utána még vacsorát is adok. Piritós-vajas kenyér.
És jól ki tudok nézni a perec résein. Péktávcső, vagy pékszemüveg. Ezzel a kiskúzinom szoktam szórakoztatni.
Szóval tényleg, asszem elégedett lehetek önmagammal.