kicsi fiúnak és kicsi lánynak lenni.

komolyan azt hittem, hogy kudarc lesz. hogy idegesíteni fognak és egy tuskó leszek velük. hogy tépem a hajam a visongástól és falra mászok a sok-sok-sok lekvártól. hogy kifacsart és széttrancsírozott idegekkel fogok sikoltozva hazaszaladni és soha többé nem akarok majd kisgyereket látni. hogy bömbölni fognak és katasztrofális játékokat kell felügyelnem, sőt mi több részt is vennem. hogy a kisfiúk gorombák és vadak lesznek, a kislányok pedig nyivákolósak és kényesek. rémálmok és baljóslatok uralkodtak elmém felett napok óta és már oda is lekvárfoltot képzeltem ahol a közelben sem lehetett bármily dzsemfoszlány.
erre fel mi történt. azt hiszem megint győztek a közhelyes örökigazságok és a kisgyerekek mágusok. bokámra és karomra csimpaszkodtak. a sikoly egyre-másra örömujjongásnak hallatszott, a nyivákolás édes-kedves kérlelésnek, a bolond kémjáték, pedig félkomoly, mégis felhőtlen, hallatlanul izgalmas élet-halál harcnak.
"ugye engem szeretsz a legjobban?" "ugye ülhetek az öledbe a tábortűznél?" "ugye ülsz mellém a buszon?" "ugye én vagyok a legszebb kislány?"
őszinte és tömény szeretet. hála. varázsütésre szelídítés. nos igen, ők azok, akiknek még van esélyük, hogy kapjanak levelet a Roxfortból.
mert ugye. megkóstoltatták velem a. lekváros kenyeret.


Quimby: Aranykor 


Hajszál a levesben
Szandál a frigóban
Gyerekkor álomporos kép

Viszlát aranykor
Szagokban lubickol
S elillan minden ami szép

Mint telihold az éjszakával
Együtt nőttünk fel a fákkal
Te idő sosem vicceltél

Előre köszöntünk
S láttuk hogy mögöttünk
Egy kócos almot hord a szél

Ez itt már senkié
Új utak másfelé
Vállunkon egy computer-egér

ők tudják. (?)

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__egyeb-kerdesek__3046381-mik-azok-az-emberi-ertekek
http://www.gyakorikerdesek.hu/egeszseg__mentalis-egeszseg__3012972-az-alacsony-intelligenciaju-emberek-milyenek
http://www.gyakorikerdesek.hu/egeszseg__mentalis-egeszseg__2857006-a-lelki-segelynel-miert-dolgoznak-erzeketlen-emberek-is
nekem is lenne néhány kérdésem. valószínűleg nem fogom feltenni őket, mert kétséges hogy bárki meg szeretné válaszolni őket, vagy, hogy egyáltalán van-e válasz. valami azt súgja, hogy bujkáló cinizmust fedeznének fel a kérdésben. és ez jobban lekötné őket. vagy az, hogy milyen hangon kérdeztem. vagy, hogy hová sietek. milyen pocsék az időjárás. undorító a kolbászburger.
nem nyilatkoztatok ki. ha kifelejtem mondataim elejéből az "úgy gondolom"-ot, vagy a "szerintem"-et, az azért ott lebeg. honnan tudhatnám, hogy végtére is, mennyire undorító, vagy csodálatos az ember. az olvasmányaim, és a tapasztalataim is tele vannak ellentmondásokkal.
az "ember" már önmagában véve furcsa szó.
mást jelenthet biológiai és filozófiai értelemben.
ha azt kiáltjuk, hogy az ember csodálatos lény. akkor.
kilencedik hó tizenegy. zeng az ellentmondás.
ha azt véljük, hogy az ember egy minősíthetetlen, visszataszító, bűnös és gusztustalan teremtmény. akkor. az sem igaz. lásd Teréz anya, vagy Martin Luther King.
és van a borzasztó szó is, hogy átlagos.
van egyébként átlagos ember?

még mindig itt vagy, Tartuffe?

talán pár szót kellene írnom Tartuffe-ről. rendkívül furcsa, hogy üvölt a történetből az aktualitás. Moliere (és egyébként Shakespeare is) örök karakterekkel dolgoznak. ki ne ismerne egy házsártos, szemellenzős Pernelle asszonyt, egy vallással takarózó Tartuffe-öt, egy áldozattípus Elmirát, aki egyedül csak ritkán képes megállni a helyét, sokkal inkább férjének a felesége, és anyósának menye, mint önmaga. a történet kimenetele szempontjából természetesen fontos, hogy néhol sikerült kilépnie a hölgynek önmaga árnyékából. és szerencsére ismerhetünk Cleante-okat is, akik a sok olyan ember között, akik a problémáikat önkéntelenül is állandó jelleggel érzelmi síkra terelik és hevességük miatt aligha képesek a gondok valódi, józan megoldására, nos közöttük valamiféle világos mérce lehet egy Cleante-típus. aki a történéseket próbálja a normalitások medrében tartani. peregnek a képek, a saját ismerőseim fényképei, olyan érzés, mintha ők ihlették volna.
a jellemek persze sarkítottak és a helyzet sem nevezhető túlságosan köznapinak, vagy olyannak, ami valószínűsíthetően bárkivel megtörténhet. egyrészt talán azért, mert ennyi erős, kidolgozott személyiség, a "tipikus jegyeivel" aligha férne meg a valóságban egymás között. a valóságban a sok izgalmas karakter között jócskán vannak azért nyugodtabb, kevésbé meghatározó, még nem kész személyiségek. de itt négy, öt dudás volt egy csárdában.
Tartuffe-ről annyit, hogy szeretek olvasni és elég sokat olvasok. de nála.. visszataszítóbb szereplővel még nem találkoztam a világirodalomban. nyilván létezik ilyen. de olyan mértékű undort váltott ki belőlem, amit még nemlétező embernek nem sikerült. ezért természetesen piros pont jár Moliere-nek. azt vallom, hogy sokszor - nem mindig, de sokszor - mindegy, hogy milyen előjelű érzelmet vált ki belőlünk egy alkotás. váltson ki. és kész. lehet szenvedni profi módon. és örülni silányul. ezt a darabot talán nem szabadott volna színpadra vinni. olvasni jobb volt. irodalom órán két rendezésből is néztünk részletet. az egyikben hozták azt a fajta gusztustalan jellemet, ami leírva is olyan, de úgy éreztem, hogy ez már nézhetetlen. egy színpad kevesebbet bír el, mint egy könyv.
a másikban nem használták a végleteket. és emiatt egy vérszegény Tartuffe-öt láthattunk. nem volt túl hiteles.
szinte minden történetben szükség van szerencsétlenkedő szerelmesekre és ebben a komédiában ez is jól van adagolva. nem egy közhelyes romantikázás lesz Valér és Mariane párosról szóló részekben, hanem valós problémát látunk, józan próbálkozásokkal a megoldásra. szeretik egymást, de nem rendelnek mindent ez alá, és nem teszik önző módon önmagukat a történések fő elszenvedőinek, érzékelik, hogy az ő szerelmük beteljesülésének akadályozása mellett vannak még problémák. valahogy jobban tudtam sajnálni őket mint Shakespeare Rómeó és Júliáját.
Dorine érdekes, szerethető, vicces. titkon mindenkinek ő a kedvence. benne van egyedül bátorság, hogy közölje a közvéleményt, mindemellett tesz is tervei érvényre juttatásáért. ha belegondolok Cleante-ban is van hajlam az igazság kimondására, de valóban Dorine az, akit meg is értenek. Cleante a többi szereplőét meghaladó intelligenciája miatt, kicsit kívülálló is marad.
furcsa volt. főleg, hogy ismerem a szereplőket.