Pages

2013. május 20., hétfő

megszokszök.

gyűlölték egymást. hajtépés meg üvöltés. tányértörés, valaha volt szép zsolnayk. most már mindegy. a zsolnay fesztivál jelentésbővülései. kis szilánkok. belelépett. vérzés és bazdmeg.
a szerelem átalakul szeretetté. mondják az optimisták. a szerelem átalakul gyűlöletté. mondják a pesszimisták. mind meghalunk. mondják a realisták.
gyűlölték egymást. jó étvágyat. morogták, de mindig csak vasárnap, mikor otthon volt a gyerek. akkor istennek sem volt kurvaanyja, akkor csak néma undorodás volt. halkan nyitogatták a fiókot, amiben a nagykés lapult, önmagukat kísértve.
ronda vagy.
senki vagy.
te ocsmány, utolsó.
kiforgattál minden vagyonomból.
részeges bunkó.
a gyűlölet nem kreatív dolog. ismélődő forgatókönyvek, csak a lépcső alatti kanapén lehetett bőgni, a többi díszlet nem volt alkalmas rá. a húsbamaró emlékképek, mikor még minden jó volt. mindig ott jutottak a nő eszébe.
szerettelek.
én sosem.
hányok tőled.
elköltözöm.
ne.
miért ne?
a kaputelefon... át kellene írni a nevet.
igazad van.
szeretsz?
szeretlek.

2013. május 8., szerda

már.

már bánod. radírt akarsz, meg múltat törölni. köteleket szakítani. csak csendben maradni, sarokba vonulni, eltűnni, felszívódni. senkivé válni. a nemakarás intenzív érzése bukkan fel-fel benned. ez nem spleen, csak valami olyasmi.
szétnézek és elegem van abból, hogy csak olyan Ádámokat látok, akik először meghámozzák az almát, az Évák pedig nyafognak, mert nem tudják kimagozni.
keresném magamat, ebben a hellyel sem kínáló sablonrengetegben, ahol az Ádámok és Évák egymást kergetve összekeverik magukat másokkal. ahol a kígyó sem a régi, mert az állatkerti komforthoz szokott, és nem tudja milyen az, mikor magának kell megszerezni a táplálékát.
ráüvöltök, hogy marjon már belém és csak annyit sziszeg, hogy nincs kedve, készíts magadnak almaturmixot.
nem vagyok éva.