sms

március tizenötödike van. megszokottabb ilyenkor, hogy Kossuth Lajos azt üzente. de most nem ő. diszkrét sms pittyegés, remélné az ember, hogy üzenet anyutól, aputól, Noémitől, de hát mit ad isten. nem ők voltak. egy igazi magyar ember szíve megdobban, mikor látja, hogy e nemzeti ünnepen a belügyminiszter volt oly kedves és megtisztelte az egyszerű honpolgárokat egy rövid, ám annál velősebb üzenettel. remegett kezem lábam, amint megláttam a feladót: halk sikkantás: oh anya el sem tudod képzelni mi történt. aggódó szavak a belügyminisztériumtól. mindmáig nem tudtam mi hiányzik az életemből. hogy megbecsüljenek, ez az eset megtanított, hogy érdemes élni. élni és küzdeni, hogy a hatalmasok törődnek az emberekkel. hogy féltik népüket a vezetők és saját nyájukként tekintenek rájuk, ahol minden bárány külön számít. igen bárány. ahol mindenkit birkának lehet nézni.
értem már azokat, akik abszolút ellenállói a mobiltelefonnak.
Válasz:
Mélyen tisztelt Belügyminisztérium!
Gyenge poén volt. És gondolom drága is. És amúgysem illik viccelődni ilyen szerencsétlen esetekben.
Üdvözlettel: Kamilla birka.