nincs kit

második osztályos lehettem
akkor a konfetti az uborkás kenyér
meg a málnaszörp jelentette
a farsangi bált
júdás voltam
az iskarióti

megkaptam az első díjat
csak sport szelet volt
sehol a harminc ezüstöm

bár igazuk van félmunkát végeztem
ma már elárulni sem érdemes senkit
csak a sarokban álló anyuka
csókolta
a kalóznak öltözött fiát

mellettük a könyvtárosnéni állt
és olvasta az oidipusz királyt

júdás voltam
az iskarióti
és a fizetségemet követeltem
hogy vehessek új ruhát
és ledobhassam a jelmezt

30 ezüstért szerintem
nem csak az ázsia center jöhetett volna számításba

emlékszem hogy a farsangi bál előtt
talán egy héttel
kövér bácsi jött a terembe
és csapatépített
és azt mondta legyünk sokszínűek
spórolós fajta vagyok gondolom
anyai ágon sváb vérvonal
a sokszínből kétszínű lett

nem maradt senki
már csak magamat árulhattam volna el
és választ sem kapok arra
csak a fagyba üvöltött kérdés visszhangzik

ha jussomban nem részesültem és
nem hordhattam új maszkokat akkor
miért voltam gyenge meztelenre vetkőzni
és a hóba pisilni

a könyvtáros felpillantott a kötetből
nehéz mosollyal meredt rám
ő ismeri a történetek ívgörbéit
hogy tudja
hogy

júdás maradtam
az iskarióti

sikertelen felvételi

akkor esett le hogy meg kellene dögölni
mikor márciusban említettem hogy
vegyük már le azt a merry xmas-es molinót
és te azt válaszoltad hogy mi a szarnak
jövő télen úgyis ki kell rakni újra

zsebemben az adventi koszorú
és mikor rágyújtottam a suli előtt
akkor a lila gyertya lángjával adtam a tüzet
a vékony lucky szálnak

igen pont lilával
egyszer még az az abszurd ötlet is
eszembe jutott hogy elmegyek a gyóntatószékbe
de tulajdonképpen
nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni istent
egyesek szerint ugyanis én még erre is képes vagyok

és ha már isten
virág azt mondta hogy félreértjük madáchot
és kurvára győzött lucifer
és isten szokás szerint csak nyel egyet
és rajzol egy képet aminek az a címe hogy egyház

de jó hogy így lett hisz
most én sem állnék itt a lila gyertyámmal
és nem égetném meg a középső ujjam
és nem érezném hogy fáj

de isten nem csak rajzol de fest is
pár boldog sorsot
meg fröccsen a sárga festék valami remény-tónus
azért hogy ne haljon ő se éhen
maradjanak még akik azt hiszik
hogy hisznek

kár hogy nem az én vásznamra festette

most nem azért de tuti nem vennék fel a KREA-ra
meg a fejes adri is gondolom szólna neki
hogy ez az árnyékolás nagyon nem oké

sajnálattal közöljük...
de azért jövőre megpróbálhatja újra

hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam.

sorsunk ez.
nekem sorsom.
a színházi előadás.
hogy mikor hazamegyünk lehessen valamin nagyon nagyon sírni.
egy zseniális rendezés.
egy görög tragédia.
görög.
véremben van.
bár talán csúnya dolog lenne antigonénak hinni magam.
Haimón menyasszonya mellett áll ki, azonban nem meri vállalni, mert tiszteli apját, de beszéde végére nyíltan szembeszegül Kreónnal.
beszéde végére..
mire már beledöglünk.

és a függöny legördül.
és tapsolnak.
és tanultuk, hogy felszabadul a nézőben a katarzis érzése.
és majd hazamegy.
és sóhajtozik.
és örül, hogy erre költötte a pénzét.
hogy kultúra.
kul.
meg túra.

fizetett.
a legszarabb helyre is ezernyolc a beugró.
és mi ez az emberélet?
mennyi antigóné?
mennyi az igazság?
mennyi haimón árulása? bocs, ha szigorú vagyok.
mennyi iszméné?
és mennyi az a kibaszott köcsög kreón?
ezernyolcszor valamennyi?
ennyi lenne?

én fizettem.
a véremmel.
ott haltam meg előtted.
ott szenvedtem, ott sikoltottam előtted az utolsót.
ott kértem tőletek, hogy öljetek már meg.
azt sikoltottam, hogy mennyire szeretlek és mennyire gyűlöllek.

fizettem.
fizettünk.
de talán nem ezernyolcat.


----
katarzis.

uht

mondta ezt már más is. csak egy tánc.

csak egy tánc volt.

az elején persze ki sejtette volna, hogy danse macabre.

finom, slank, pehelykönnyű testek.

legömbölyített mozdulatok.

néha fura, hogy pont az á betű ragad be, és ötször kell lecsapni, hogy írhassam:

halál.

mintha ez az üres, néma masina is félne.

neked csak egy trójai.

nekünk egy keringő,

lassan ható méreg.

a halálunk persze pont olyan, mint az életünk.

mindig hősök akartunk lenni.

mindig féltünk.

félve nem lehet szeretni.

a lélegzet mely a rettegés súlyától lassul és egyre fogy.

egyenes út.

hova?

igen, oda.

mikor megismerkedtünk, rögtön lemondtunk az üdvösségről.

most egy forgás.

pont, hogy itt lengedezünk jut eszembe:

pénzkidobás volt ma reggel a tartós tej.

a pokol tüzében lehet szeretni?

lesz-e vágy?

ölelés meg csókok?

vagy csak máglya.

tűz.

ropogás.

szoríts erősebben.

zsibbadok.

ez a tánc.

ártatlan és bűnös.

könnyű és nehézkes.

verejtékes és véres.

örökké vágyódó és beteljesülő.

pont, mint az első.

ráléptél a lábamra.

de most komolyan, mi lesz azzal a tejjel?

sok a munka.

Mari, ma későn jövök haza, három kivégzés is lesz. De készíthetnél azér' valami finomat, mákos guba, ilyesmi...

Na sietek, nem akarok elkésni.

1957

győzelem, Phürrosznál.

álltunk, a lábunk földbe gyökerezett.
azt hittük ilyen nem történhet meg senkivel sem.
folytak a könnyek, a végtagok zsibbadtak.
nincs új a nap alatt.
olvastam, ez már megtörtént.
szólt róla Pilinszky is, meg Ady.
a történelem ismétli önmagát;
újabb győzelem, Phürrosznál.

áldozni apollónnak.

egy szürke őszi estén.
ha a múzsa fejbelövi magát.
akkor
elhallga...
...
...
...

a férfi. akit.

a féri akit szeretek, ott ült velem az Édenben és nem hallgatott Jahve Elóhimre. a legegyszerűbb mozdulattal tépte le az almát, majd hámozni kezdte és felémnyújtotta. meglepődött arckifejezésemet látva csak annyit kérdezett: ja... hogy te héjastul szereted? otthagyta a fognyomát az almán.
nem hallott semmiféle kígyóról, a bűn értem, miattam és általam született.
a bűn tulajdonképpen én vagyok.
kérsz még egyet? jó a termés... idén. jövőre ki tudja mi lesz. lehet, hogy vihar kavarodik és nem lesznek fák, nem lesznek almák. (az eső elmoshatja-e a szabad akaratot?)
kérek.

lehetsz Mózes, lehetsz Noé, lehetsz akár Jézus is.
Ádám az első.

legyen bűn. és lőn bűn.
és látá, hogy ez.
jó.

ha kívánhatnék.

egy utolsó pillanatot: egy részeg üvöltést, egy nehéz sóhajtást, egy magas cét, egy asztalon táncolást, egy jógamozdulatot, tűzpattogást a saját boszorkány-máglyámon, egy ugrást a szirtről, vizelést az eiffel-toronyból, egy lufi pukkasztást, chanel parfüm-áramlást a kulcscsontomról, egy színházi meghajlást, úgy ahogy tanítják a színművészetin, egy hangos pofont, őszinte könnyeket, összetépett levelet, macskakaparással írott angol szöveget, de semmi i love you, vagy i wanna kiss you. magányt. egy kegyetlen, és visszavonhatatlan "nem"-et. egy halálos balesetet. csonkokat és csontokat, a saját vérem ereszteni a kádvízbe. előtte szappant vásárolni. igen, szappant, valami standard márkát, az ár nem érdekel, kézreálljon, gyorsan lekaphassam a polcról és ne legyen hosszú sor, meg ne kérjenek supershop kártyát. mégis kértek. ilyen ez az utolsó pillanat.
szóval ilyen ecce homo, meg ilyen nesquick kakaó.
meg illik a nyakra a kötél (a chanel parfüm terjeng itt is). filmekből ellesett mozdulata a lábnak, begyakorolva. épp már kezdeném a végét. de anya benyit, hogy tudom-e a német szavakat.
ja, genau.
lírai végzet. sorsszerűség. meg van írva. így kellett mindennek történnie.üdv. (nem) szerettelek benneteket. ja, hogy a supershop kártya.

kék herceg és kék hercegné

egyformák voltak, egyformán kékek. nem is létezett rájuk más jelző, csak ez a borzasztó, arisztokratikus kékség. ez a mély kékség. értetlenkedve bámultak rám, sokat vesződtek velem.
nem voltam elég kék, egy finomabb türkizes árnyalatot hoztam.
-már megint keveredtél. olyanokkal akik... nem kékek.
szigorú kék szempárok. a szigor már önmagában kék.
-tudjuk, hogy egy pirossal ismerkedsz. ő nem a mi fajtánk.
*
ebben a borzasztó egyformaságban azért mégis volt érdekes. semmi más nem kötötte össze őket ezen kívül.
de mert nem is létezett semmi más. csak a kék, az eszményi kék.
*
mi úgy vagyunk szerelmesek, hogy az a szerelem nagyon kék és mikor éhesek vagyunk, akkor is kéklünk az éhségtől és később kéket szarunk. és kékek a szavak amiket kimondunk és gyűlölünk mindent, ami halvány, fakó, vagy hivalkodó. undorító árnyalatok.
*
mocskos vörösök. mocskos sárgák. mocskos zöldek. ti tehetettek mindenről.
*
a vérünk folyik. és kékvérben fulladunk meg.
*
a világ színes rohadjatok meg.
*
isten milyen színű?

isten képmására.

anyám már megint a jóban rosszbant nézte és valahogy nem fért a fejembe, hogy hogyan képes létezni egy olyan emberi közösség, amiben a tagoknak dolgozni kéne, kollegák, főnökök és beosztottak, de mindenki mindenkit megdugott már.
ilyenkor a forintra asszociálok, sokat gyártasz, fedezet nélkül, akkor elértéktelenedik.
a túlzsúfoltság súlytalan érzelmei.

nem volt mit reszelni a bolognaira. csak ténferegtem a konyhában, tettem vettem, kerestem a nemlétező trappista sajtot.
mindig megunom, ha nem találok valamit. kár, hogy a sajtra nem lehet rácsörögni.
lezseren benyúltam a melkasomba és kiszedtem a szívet, hólyagos volt meg minden. alig lüktetett már, hegek és fröcsögő erek, itt-ott megfeketedés.
a balkezembe meg a reszelőt. anyám odaszólt, mikor Pongrácz Péter épp a műtőben szerencsétlenkedett (talán pont egy szívműtéten), hogy ne azzal a felével reszelj kislányom, azzal a citromot szoktam.

bocs, nem akartam.

ha most komolyan arról van szó, hogy mi isten képmásai vagyunk... hogy osama bin laden, meg hitler, meg én. akkor milyen lehet isten?

rászórtam a bolognaira. az égetett részeket egy picit éreztem, nem pontosan passzolt az ízvilággal. Gordon Ramsay biztos megfeddne. a pokol konyhája.

de azonkívül semmit. se íze, se bűze.
nincs.
nem vagyok.

mámoros meghalál

amint ráültek a hintákra, a nyikorgásban benne volt a rozsda zenélése.
a szúette faülésbe, és bús korrodálódottságba ágyazódtak az emlékek. meg a hintát tartó láncba. az összes történet, amióta ismerik egymást 15 évvel ezelettről oda-meg vissza. azokból az időkből mikor csak barátok voltak.
két, végtelenül szomorú barna szempár, egy hosszú szőke és vállig érő vörös lobonc.
két, két hosszú comb, egy vékonyabb és egy dúsabb ajakpár.
juli ujjai bele-belegabalyodtak zsani terebélyes szőkeségébe. a londonban töltött évek alatt a nyelvére forrott a kiejtés julinak, britesen beszélte már a magyart. és így mondta, hogy szeretlek zsani, szeretem a hajad. és visszajöttem. ne sírj zsani, itt vagyok újra, és olyan gyönyörű vagy, még gyönyörűbb, mint mikor két éve elhagytalak. együtt fogunk élni és minden tökéletes lesz. pénzünk is lesz, megteremtettem mindent, ami ehhez kell. nem érdekel, hogy az anyám, az apám, és a te anyád, meg a te apád mit gondolnak erről.

zsani a két év alatt végig csendben volt. szavak nélkül is lehet élni, ez volt az egyik olajfestményének címe. ezután már csak egyszer festett. juli, gyere haza.
de juli nem jött. még jó sokáig nem. hitt abban, hogy az idő, a messzeség meg a nyugat olyanok, mint a fájdalomcsillapító. felírja az orvos, csak ki kell váltani. hogy majd ő kiirtja magából ezt a bűnös viszonyt.
nem lehetek egy mocskos buzi.
hangzott el sokszor. és zsani csak tűrte, tűrte. és mikor juli csókra vágyott, akkor zsani odatartotta az arcát. mikor juli pofont akart adni, akkor zsani odatartotta az arcát.
nem lehetek egy mocskos buzi.

zsani, az isten áldjon meg, kellesz nekem. minden érintésedre emlékszem, abból az őszi éjjelből, olyan volt, ahogy az ujjperceid helyezted a bőrömre, mintha minden ilyen pontszerű pillanat egy mámoros meghalál lenne.

zsani, hazajöttem hozzád, és elhagysz? most? mikor anyámnak is megmondtam, mikor készen állok rá? zsani, ne sírj. olyan szép vagy. én akarok mocskos buzi lenni. veled.

juli, legalább az emlékeket hagyd meg nekem. menj el kérlek, hintázni akarok.

otthont jelent.

az iszapok a világaik. mocsári zsúrlóból készült menyasszonyi csokor. indákból szőtt fátyol, a pezsgőt kiisszák a gumicsizmából.
átgázol valaki a lomhán ballagó nászmeneten, nyakán száradt sárdarabok, átizzadt ruha, és bűzölgés... avagy, idegen szagok (a szomszédos mocsár illata). ez adja a sármját. rabolná a menyasszonyt.
gyere velem, mondta neki az idegen.
az ara lassan, lustán körbekémlel, zsíros haj, olajos bőr, felvakart sebek, az arcon a pattanás-robbanások lávaterülései, gennyes kelések. a legyek bolondul köröznek, meg megpihennek a menyasszonyi ruhán.
fáradt vagyok, ma még igennel kell válaszolnom egy kérdésre, amit nem is értek.
jó itt neked?
nem ez a kérdés, furcsa fiú. a süppedés és önsorsrontás törvényeiről még sosem hallotál, ugye? végy levegőt, és fogadd el.
de mit?
mindegy hogy hol és hogyan. mind elsüllyedünk

mert minden történet.

A vékony szája a csésze pereme, a mondatai pedig a cappucino. Beszél, csacsog, felhabosítá' az elhangzottakat némi eufemizmussal.
*
Azt mondja egyszer, hogy szeret, s te fürkészed; vajon mire gondol.
Úgy érti, hogy finom volt az erőleves, netalántán úgy, hogy igazad van ebben is, kedves.
*
Hiányoznak a szemeidből a fények. Voltak valaha. Az én bőrömnek is érdes a tapintása, már nem fényes a hajam, percről, percre múlok el. Érzem a kevesebbet. Eltűnök. Bottal tapogatom éjjel a konyhabútort, onnan még három apró lépés a wc ajtó.
*
Baranya. Soha senki nem kérdezte meg, hogy miért wc, a wc. Itt az angol nyelv úri flanc, idegen feliratok, plakátokon. Az öreg tölgyre aggatták a huligánok.
*
Azt mondta az orvos, hogy van még egy évem. Neki még voltak fények a szemében. Ahogyan az azúr olyan hivalkodóan fényleni tud. Okos, tiszta tekintet. Vajon az orvosi egyetem előtt is így pillantott ide-oda?
*
Egy év.
*
Ne haragudjanak, nem érek rá.

királylány

a királylány ma nem eszik kaviárt.
a királylánynak ma nem pukedlizett senki.
a királylányért ma sem jöttek el fehér lóval.
a királylány újabban vonattal jár.
a királylánynak nem integetnek az állomáson.
a királylánynak elveszett a koronája.
a királylány svájci sapkában jár.
a királylány kopott farmert visel.
a királylány biciklijéről ellopták a kilométerórát.
a királylány majdnem belefulladt a Balatonba.
a királylány azt mondta a McDonaldsban, hogy nincs SMART kártyája.
a királylány szomorú, mert akart cserélni valakivel Happy Meal menüs ajándékot, de mindenkinek Mike Wazowski a kedvence.
a királylánynak rossz gyógyszert írt fel a doktor.
a királylánynak már nincs pénze.
elköltötte rossz gyógyszerre.
a királylány a pékségbe jár, és nem a Mekibe.
a királylány a testét árulja.
beteg társadalom. felborult a testárfolyam. az egekbe szöktek a mellárak.
így ma ehet három zsemlét is.

'mindegy a szereped a lényeg a szeretet.'

elhagytam miattad. mondogatta magában. elhagytam és miattad hagytam el.
egy hónapig a lány mosolyogva és lelkesedve viselte az ügyetlenkedéseket.
bájos.
bájos, hogy félrepisilsz és nem találsz a kagylóba. aranyos.
bájos, hogy középen nyomod a fogkrémet. ügyefogyottan édes.
bájos, hogy olyan borzasztó hangosan horkolsz. férfias.
bájos, hogy széthagyod a zoknikat a lakásban. zseniket idéző káoszos.
bájos, hogy folyton dolgozol. szorgalmas, céltudatos.
körülötte minden ugyanaz, az állandóság változatossága uralkodik. minden új és minden friss. minden jobb(nak tűnik).
de aztán.
bájos, hogy félrepisilsz és nem találsz a kagylóba. undorító.
bájos, hogy középen nyomod a fogkrémet. figyelmetlen.
bájos, hogy olyan borzasztó hangosan horkolsz. idegesítő.
bájos, hogy széthagyod a zoknikat a lakásban. igénytelen.
bájos, hogy folyton dolgozol. idióta, munkamániás.
miattad hagytam el. pedig pont olyan vagy, mint amilyen ő volt.
csak te második vagy.

önarckép.

üdvözlöm, én vagyok az a lány,
aki ha sokat eszik, akkor hány,
én vagyok az átizzadt lepedő,
én vagyok a fülledt levegő,
én vagyok a munkanélküli segély,
én vagyok egy nem is sejtett gyomorfekély,
én vagyok a bögre letört füle,
én vagyok, aki mindenkinek csak a hülye,
én vagyok egy köldök köré írott kémiapuska,
én vagyok az a mindig hisztis fruska,
én vagyok a be nem teljesedett orgazmus
én vagyok a hithű ateizmus,
én vagyok egy betört oldalú kredenc,
na meg én vagyok a gyurcsány ferenc,
én vagyok az alulöltözött kurva,
én vagyok a gitárodnak pont az elszakadt húrja,
én vagyok egy ki nem érdemelt dicséret,
én vagyok a le sem vakarható fegyveres kíséret,
én vagyok a maszatolós toll,
én vagyok a be nem tartott protokoll,
én vagyok a lejárt szavatosság,
én vagyok a szemenszedett hazugság,
én vagyok a kegyetlen diktatúra,
én vagyok a meg nem járt Kék-túra,
én vagyok a legszebb disznó az ólban,
én vagyok a buta bárány az akolban,
én vagyok a feléd hajított fakanál,
én vagyok a váratlan halál.
ez vagyok mind, anyámnak a lánya,
persze a nagyanyám unokája,
valakinek barátnője,
wébernek is ismerőse.
ez vagyok, maga a bűn, és nem szabadulok magamtól.
mondj bármit is majd, ítéljen az utókor.

akutan kielégítő általános állapot.

Mondja maga tudja, hogy a bélfodri nyirokcsomói begyulladtak? Mondhatnám latinul is, de feltételeztem nem beszéli a nyelvet.
Cogito ergo sum.
Tehát nem tudja.
In vino veritas.
Ha itt megnyomom akkor nagyon fáj?
Ab ovo gemino.
És ha itt megnyomom egy kicsit erősebben?
Brevis ipsa vita est, sed malis fit longior.
És maga azt sem tudta, hogy kritikusan alacsony a vérlemezkeszáma? És ebből következtethetünk több halálos kimenetelű betegségre is?
Ave Caesar, morituri te salutant!
Mondja maga miben reménykedik?
Deus ex machina.
 ----------------------------------------------------------------

(a latin idézetek sorrendben: gondolkodom tehát vagyok; borban az igazság; a kezdetektől / az ikrektől, Léda tojásaitól; az élet önmagában rövid, de a szenvedések meghosszabbítják; üdvözlégy Cézár a halni készülők köszöntenek; isten a gépezetből)

altató

Szepesi Niki könyve megelőzi a bookline sikerlistán Esterházy Péter új könyvét.
A devecseri fiatalok számára a piros színről sosem a szerelem a vér vagy a szenvedély fog eszükbe jutni. Hanem a vörösiszap-katasztrófa. Ez talán súlyosabb, mint az az anyagi károk. Megbénuló neuronok, merev és jéghideg asszociácók. Nem írhatom le, hogy kifordult magából a világ, mert közhelyes lenne, meg azért én nem vagyok olyan nagy ember, hogy ilyen nagy mondatokat írjak. Meg mivel ilyen világra emlékszem, mióta élek, ezért nem is tudhatom milyen a nem-kifordult világ. Nem panaszkodom, ismerek legendákat, és nem vágynék mondjuk az átkosba.
Anyám neve Kresz mégsincs jogosítványa. Az egész "dinasztiára" oda meg visszavezethető ez a "hogyankerüljükelasorsunkat" dolog. Én is Kamilla vagyok és nem tudok róla, hogy bárkire gyógyító hatással lennék, épp ellenkezőleg.
A Vidáról fogalmam sincs, mit jelent, de meglehetősen kíváncsi vagyok. Mondjuk annyira azért valószínűleg mégsem, mert ahelyett, hogy utánanéznék, vagy rohangálnék a családfa után, ahelyett pillecukrot veszek a TESCO-ban, wimbledoni döntőt nézek, meg várom, hogy csöpögjön az infúzió. Merthogy vakbélgyanú. Finom, zamatos így nyár közepén.
Talán lustaság ez, vagy az elkötelezettség hiánya. Hiba lenne hangzatos elvekkel bélelni magam és azzal védekezni, hogy bizony az én földi pályafutásom teljesen függetleníthető mindentől, amik az őseim voltak és akkor most minek ássam bele a témába magam. Meghogy az identitásom és öndefiniálásom, meg énképem szemernyit sem fogható arra, hogy teszem azt az ükükükükükükükük(da capo al fine)apám patrícius volt-e vagy plebejus az ókorban. (Bár titkon vagyok annyira sznob, hogy a patríciusért szurkolnék.)
Summa summarum nem akarok ilyen hatásvadász mondatokat mondani, hogy e féligaz elméletek mögé bújva leplezzem a lustaságom. Nem leplezem.
Egyébként ha már az igazságnál tartunk, fogalmam sincs róla. Elvesztem a relativitás világában, s talán majdnem mindenki velem együtt. Sok a kicsit jó, kicsit rossz, kicsit igaz, kicsit hamis dolog. Elmosódott határvonalak. Olvasd el a Bibliát és olvasd el Hamvas Karneválját. Szorulj be a liftbe, mondja a szemedbe egy orvos, hogy meg fogsz halni, ne igyál egy hétig kávét. Ilyenkor mégis átlépjük még az elmosódottságot is. Vagy együtt maszatolunk tovább. Kinek mihez van gusztusa.
Nem tudok semmit az igazságról. És valószínűleg nem is fogok, de mindennél jobban vágyakozom ezután. Mint valami elérhetetlen édes nedű, vagy ambrózia. Szóval ennek az állandósult áhítozásnak, valamiféle görcsös kompenzációja lehet az, hogy még mindig nem fejeztem be ezt a bejegyzést, pedig mostanában nem kenyerem a bő lé. (ó, micsoda képzavar.)
Két félelmem van. Megműtenek és túl kevés altatót kapok. vagy. Megműtenek és túl sok altatót kapok.

idő

több órát hordott és egyik sem járt jól.
vagy egyéltalán nem is járt.
így dacolt. lázadt az idő ellen.
régi históriák, meg szájról szájra terjedő bölcsességek szerint pont az idő az, ami mindent megold.
hogy begyógyít, segít. az idő mindig ott van. nem hagy cserben. beváltja a hozzáfűzött reményeket.
csakhogy amennyire az idő mindig ott van, tulajdonképpen pont annyira sosincs ott.
várni.
futni.
sietni.
utolérni.
utol nem érni.
határidő.
gondolkodási idő.
nyári szünet.
téli szünet.
tavaszi szünet.
őszi szünet.
nem tudom sorban az évszakokat.
munkaidő.
pillanat.
perc.
óra.
búcsú.
újra. vissza. vissza. újra.
soha.
mindig.
volt. van.
és nem lesz.
nincs lesz.
mert ugye.
pontos.
precíz.
öl.
szétdarabol.
12.
kismutató, nagymutató. átdöf. csavar. ketyeg. harangoznak.
hat óra van?
ja nem.
csak temetés.

jel

az oviban megkérdezte, hogy neki miért nem lehet isten a jele.
nem lehet, hát nem lehet, mit mondhatnánk.
(isten túl elfoglalt ahhoz, hogy jel legyen? végülis a csokibékán sem maradt ott dumbledore.)
ehelyett azt mondták, hogy istent nem lehet lerajzolni.

más lett.

Petőfi Sándor:
ITT ÁLLOK A RÓNAKÖZÉPEN...

 Itt állok a rónaközépen,
Mint a szobor, meroen.
A pusztát síri csend födé el,
Mint elfödik a halottat szemfödéllel.
Nagymessze tolem egy ember kaszál;
Mostan megáll,
S köszöruli a kaszát...
Pengése hozzám nem hallatszik át,
Csak azt látom: mint mozog a kéz.
És most idenéz,
Engem bámul, de én szemem sem mozditom...
Mit gondolhat, hogy én mirol gondolkodom?

*

ITT ÁLLOK A BATTHYÁNY TÉRI ALULJÁRÓBAN

 

Itt állok a Batthyány téri aluljáróban,

Görbe háttal, pólóban és tíz óra tájban.

A zsúfolt teret reggeli, álmos zaj födé el,

Az áradó Duna továbbra sem párolog köddé el.

Pár méterre tőlem két hajléktalan a homokzsákokon alszik,

Most másik oldalára fordul,

S a hasa megkordul,

Horkolása hozzám nem hallik.

De látom lélegzését, orrpihéi lebegését.

És most ide nem néz,

Szemeit újra lecsukja, s álmaiba merül.

S e néhány szép álom neki mibe kerül?

 

lélekvázlat.

'esik az eső még sincs sár'.
stílusgyakorlatok meg sajttál.
meglőnek egy éles fegyverrel, amit mindenki csak fakultációnak becéz.
majd mosolyognak: a következő lövésig van egy nyarad. kiszenvedhetsz.
poszt meg ünnepi könyvhét.
leromlott osztályátlagok és nincs az udvarunkban banánfa.
ujjakat összekulcsolni és hinni abban, hogy nem térítik el a vonatot.
hogy már sosem lesznek olyan idők, mikor vonatokat lehet eltéríteni.
egymásba folyások.
miről van szó, semmiről se.
2028-as emelt szintű magyar érettségi tétel: benceversek. IB. költészete és hatása.
el kell hoznom a köröndről a Kristóf sapkáját,
meg Stephen Kinget olvasok.
néha jó lenne összegyurmázni a lelkeket, hogy könnyebben megértsék egymást az emberek.
miért olyan borzasztóan egyszerű minden, ha az ember nem gondolkodik?
és miért olyan nevetségesen könnyű, ha nem.
mindenki értelmiségi akar lenni.
mindenki egyetemre akar menni.
kár, hogy sosem volt garázsunk. most lehetne zenekarom. nem akarnék egyetemre menni. soha.
egyébként, aki tud gitározni, annak minden meg van bocsájtva.
modhat bármit. gdúr emoll. tábortűz.
és boldogság van.
minek vegyem meg napokkal előre az ajándékot. végülis bármikor felrobbanhatunk. nemde?

kifordulásig.

hiába szerette, nem szerette jól. hittanra járt kicsi korában, vastag betűkkel, középre rendezve szedték a betűket, a hét főbűnt. már akkoris nyomasztotta, hogy pokolra fog jutni és nem tehet ellene semmit. most, hogy még inkább közel érezte magát a kárhozathoz, csodálkozott, hogy a hét főbűn között miért nincs ott a rossz szeretet. ezzel megölt egy embert és kitudja hány százat tett tönkre.
utálta, hogy a barátnője mindig meg akarta fogni a kezét.
utálta, mert úgy érezte magát, hogy a barátnője az anyja és mindjárt rá fog szólni, hogy kösse be a cipőjét.
utálta, hogy a barátnőjébe szerelmes. a barátnője allergiás volt a macskaszőrre és el kellett adni a macskájukat. az egyetlen lényt, akit jól szeretett.
a lány, akivel hat évig legjobb barátok voltak, majd az szerelmet vallott neki, nem volt allergiás a macskaszőrre.
azt is utálta, hogy ez sokszor eszébe jutott.
visszautasította, mert azt gondolta, hogy egy kapcsolatot nem lehet a macskaszőr szeretetére építeni.
később rájött, hogy sokkal furcsább dologra épül a kapcsolata a barátnőjével.
utálta, hogy a barátnője mindig kirakta a halkést, és használta is ezt a szót, hogy halkés.
utálta, hogy utálja a halkés miatt.
utálta, hogy mindig azt akarta a lány, hogy féltékeny legyen, de mikor a kedvéért mímelte ezt, akkor meg volt sértődve.
utálta, hogy a lánnyal nem lehetett beszélgetni, és, ha kérdezett valamit tőle az megcsókolta.
utálta a hideg csókokat. amit a lány melegnek hitt.
utálta, hogy a lány ennek ellenére szereti.
rajong érte.
még akkor is, mikor szóba került a macskaszőr.
meg a macskaszőrös lány.
utálta az utálatot.
hogy nem a lány a hiba, nem a macskaszőr, nem is a hét főbűn, hanem ő.
csakis ő.
a szeretetet nem tanítják az iskolában.
ösztön talán, vagy tapasztalatok és utánzás?
rossz ösztönök, rossz tapasztalatok.


két hónappal húsvét előtt a lány elgázolt egy macskát. halkan ropogott a gerinc a gumi alatt.
a lány csak annyit mondott upsz. és zavarában mosolygott.
rossz ösztönök. rossz tapasztalatok.

megszokszök.

gyűlölték egymást. hajtépés meg üvöltés. tányértörés, valaha volt szép zsolnayk. most már mindegy. a zsolnay fesztivál jelentésbővülései. kis szilánkok. belelépett. vérzés és bazdmeg.
a szerelem átalakul szeretetté. mondják az optimisták. a szerelem átalakul gyűlöletté. mondják a pesszimisták. mind meghalunk. mondják a realisták.
gyűlölték egymást. jó étvágyat. morogták, de mindig csak vasárnap, mikor otthon volt a gyerek. akkor istennek sem volt kurvaanyja, akkor csak néma undorodás volt. halkan nyitogatták a fiókot, amiben a nagykés lapult, önmagukat kísértve.
ronda vagy.
senki vagy.
te ocsmány, utolsó.
kiforgattál minden vagyonomból.
részeges bunkó.
a gyűlölet nem kreatív dolog. ismélődő forgatókönyvek, csak a lépcső alatti kanapén lehetett bőgni, a többi díszlet nem volt alkalmas rá. a húsbamaró emlékképek, mikor még minden jó volt. mindig ott jutottak a nő eszébe.
szerettelek.
én sosem.
hányok tőled.
elköltözöm.
ne.
miért ne?
a kaputelefon... át kellene írni a nevet.
igazad van.
szeretsz?
szeretlek.

már.

már bánod. radírt akarsz, meg múltat törölni. köteleket szakítani. csak csendben maradni, sarokba vonulni, eltűnni, felszívódni. senkivé válni. a nemakarás intenzív érzése bukkan fel-fel benned. ez nem spleen, csak valami olyasmi.
szétnézek és elegem van abból, hogy csak olyan Ádámokat látok, akik először meghámozzák az almát, az Évák pedig nyafognak, mert nem tudják kimagozni.
keresném magamat, ebben a hellyel sem kínáló sablonrengetegben, ahol az Ádámok és Évák egymást kergetve összekeverik magukat másokkal. ahol a kígyó sem a régi, mert az állatkerti komforthoz szokott, és nem tudja milyen az, mikor magának kell megszerezni a táplálékát.
ráüvöltök, hogy marjon már belém és csak annyit sziszeg, hogy nincs kedve, készíts magadnak almaturmixot.
nem vagyok éva.

nem haza megyek.

néha eszembe jut, hogy szólnék a wébernek, hogy nekem a haza már nem ott van, ami az osztálynaplóba. át kéne írni ja. nem haza megyek. de aztán meggondolom magam. a napló ugyanis senkit sem érdekel, tanár-perverzió ez is, mint minden más, nem vagy te senki, csak egy számkód, egymás után diktált számjegyek egy és öt között. nem érdekel senkit, hol van az otthonod. mert csak úgy mondom, hogy nekem már nem ott ahol. ami a számkód szerint. vonalkód. eladnak. el vagyok adva. hús vér erek artéria boncolás. mind a tied. kinn a bél és kinn a tüdő és minden szétdobálva és már azt sem tudod hol vagyok. hontalanság. egyszér én is haza akarok jutni.
amúgy mégis tudom hol lakom.
új odúm van.
és nem vagyok egyedül.
és leszarom az osztálynaplót.

sose legyen tanítómese.

kelenföld-pécs.
mecsek inter city.
ami amúgy nevetséges, mert biciklivel előbb hazaérek. de ez most talán nem lényeg.
vonat, kabinok.
két hely már foglalt.
két roma férfi egymással szemben.
az egyik megsimogatja a másik térdét.
szeretik egymást.
kérek-e a csokoládéjukból, belgiumból hozták.
nem köszönöm, nagyon kedvesek vagytok.
meddig utazol.
pécsig, mondom.
mi pincehelyig.
elég vicces a zenelejátszód, mondják ők, ilyen régi ketyerém nekem nyolcadikban volt, ecseteli; de azért nagyon aranyos ez.
mosolygok rájuk, olyan természetesnek hat ez.
pár percig sutyorognak egymás között. az egyik ciccegve feláll, felteszem wc-re megy.
ne haragudjatok rá, mondja a társa. ma bal lábbal kelt.
a társa.
mert tényleg az volt.
jó volt az utazás.
leszálltak pincehelynél.
és nincs tanulság.
semmit nem üzenek senkinek.
talán csak annyit, hogy lehet, hogy el kellett volna fogadnom a belga csokit. biztos finom.

olyankor

Mint amikor meghallod a rádióban a Beatlestől a Let it be-t. Mint amikor bejelentik a hangosbemondóban, hogy a 11-es vágányról a Budapest Keleti pályaudvarra tartó Mecsek Inter city vonat elment. Mint amikor azt suttogja, hogy, de azért maradjunk barátok. Mint amikor eljön az a késő őszi nap, amikor először kell kabátot húzni. Mint mikor előtted veszik meg az utolsó jegyet a színházba. Mint mikor szomorúan tapasztaltad kiskorodban az emberi ostobaságot a meséken keresztül: miért nem az az utolsó kívánsága soha senkinek, hogy ne haljon meg? Mint mikor először mondtad azt, hogy bazmeg. Mint amikor úgy zártad be a dokumentumot, hogy nem mentetted el előtte. Mint amikor vérzett a homlokod, mert te voltál Harry és sebhelyt véstél magadra, egy koszos faággal. Mint mikor azt hazudod, hogy szeretlek. Mint mikor egész életedben lottóztál és sosem nyertél. Mint mikor arra ébredsz egy reggel, hogy szeptember elseje van. Mint mikor lekésed a buszt és elhagyod a lakáskulcsod, meg a bankkártyád. Mint mikor kislány voltál és rocksztár akartál lenni aztán mérlegképes könyvelő lettél. Mint amikor nincs nutella a közeli kisboltban. Mint mikor már papagájod is azt mondja, gyűlöllek. Mint mikor elfelejti az anyukád a születésnapod.
Mint mikor már te sem emlékszel rá.

A bejegyzés címe

csokoládét eszek.
pedig 'hányok az édestől és izzadok a sóstól'.
női sorozatot nézek.
gitározok.
hegedültem.
kisbetűvel kezdem a mondatokat.
és most sem javítom ki nagyra.
colát iszom.
nem diétásat.
néha gazdag akarok lenni.
nem tudok japánul.
már szorultam be liftbe.
kívántam már csillaghulláskor.
mégse lettem krokodil.
a kispált a feloszlás után szerettem meg.
nem volt műtétem.
a Bertók tanít kémiából.
eldobhatós pelenkába pelenkáztak.
ettem már krétát.
most épp alig van kréta a suliban.
velem volt már kedves buszsofőr.
alma volt a jelem az oviban.
utálom átállítani az órát.
nem félek a haláltól.
én vagyok a fáraó.
néha jó dolog hazudni.

sms

március tizenötödike van. megszokottabb ilyenkor, hogy Kossuth Lajos azt üzente. de most nem ő. diszkrét sms pittyegés, remélné az ember, hogy üzenet anyutól, aputól, Noémitől, de hát mit ad isten. nem ők voltak. egy igazi magyar ember szíve megdobban, mikor látja, hogy e nemzeti ünnepen a belügyminiszter volt oly kedves és megtisztelte az egyszerű honpolgárokat egy rövid, ám annál velősebb üzenettel. remegett kezem lábam, amint megláttam a feladót: halk sikkantás: oh anya el sem tudod képzelni mi történt. aggódó szavak a belügyminisztériumtól. mindmáig nem tudtam mi hiányzik az életemből. hogy megbecsüljenek, ez az eset megtanított, hogy érdemes élni. élni és küzdeni, hogy a hatalmasok törődnek az emberekkel. hogy féltik népüket a vezetők és saját nyájukként tekintenek rájuk, ahol minden bárány külön számít. igen bárány. ahol mindenkit birkának lehet nézni.
értem már azokat, akik abszolút ellenállói a mobiltelefonnak.
Válasz:
Mélyen tisztelt Belügyminisztérium!
Gyenge poén volt. És gondolom drága is. És amúgysem illik viccelődni ilyen szerencsétlen esetekben.
Üdvözlettel: Kamilla birka.

hasznos

Pont egy ilyen napon hagyom ki a drága, jó intézmény látogatását, mikor én vagyok a tananyag. Ha ezt előre tudom, akkor győz a betegség felett az egoizmus, a tudásvágy és az elszántság, a gyógyszeres tea felett a húsos melegszendvics ketchuppal, az orrfújás felett a pletykálkódás. (Ó mily csodaszép dolgok... Mármint a pletykálkodás)
Szokásos, betegségi időkre specializált telefonbeszélgetésekben jó vagyok:
Naaaaaaaa, mi vooolt??? Neeeem, a házi nem érdekel. Csak ki mit mondott, csinált, kik szakítottak, melyik tanár milyen hülyeséget beszélt.
Nos, így tudtam meg, hogy én vagyok a tananyag.
"A kamillát ősidők óta használja az emberiség."
Menő.
Hasznos vagyok. Valamiben biztos. Tudom a nyelvemet ostorcsapásszerűen csattogtagni, szóval, ha valaki háttal áll nekem, vagy nem lát, csak hall, azzal el tudom hitetni, hogy ostor van a kezemben. Ilyen hortobágyi style.
Vaaagy például remekül tudom a megégett piritóskenyérről maradéktalanul lekapargatni kenőkéssel az odakozmált részeket. Ehhez kapcsolódóan még képes vagyok a piritót önmagát is többféle funkcióban használni, leginkább füstgép szerepkörben. De tényleg, ebből tök nagy üzletet lehetne csinálni. Rendezvényeken füstgép vagyok és utána még vacsorát is adok. Piritós-vajas kenyér.
És jól ki tudok nézni a perec résein. Péktávcső, vagy pékszemüveg. Ezzel a kiskúzinom szoktam szórakoztatni.
Szóval tényleg, asszem elégedett lehetek önmagammal.