tündérmese

Bódult-boldog mosoly az arcomon, nem igyekszik befelé, gondolataim közé semmi, csak a csoda. Így vagyunk hát most egymással, test, lélek, külvilág, na meg te. Nem szűnő, tomboló lelkesedés, a mosoly az időkön túl sem hervad. Elcukrozott kakaó, vacak zene, mind nem számít, csak habzsoljuk a jót. Úszunk benne, mint Dagobert bácsi a pénzérmék között. Valószínűleg történnek a dolgok a világban, mert hát az úgy szokás, a körvonalakat érzem is. Szólnak hozzám, a harang is kong, a tévében azt mondták, hogy na most ők nagyon jelentik az időjárást. Én meg azt jelentem, hogy boldog vagyok. Persze azért elcsordogálok a hétköznapokkal, mindjárt itt az augusztus. Az augusztus egyébként piros, a július citromsárga, a június olyan türkiz, ha jól látom. Csordogálok, patak vagyok és persze ezzel együtt borzasztó giccses is. Boldogságszármazékok ezek az ócska metaforák. Tényleg bocs, de nekem most jó így.

a helyén kezelni. (meglepődöttségem egy kis magyar dalocska kapcsán)

tárgyilagos hírek, kis személyes történetek, megható mesék, megannyi felesleges információ, színes-villódzó reklámgombócok ömlenek rám egy hatalmas vödörből. de ezt biztos te is érzed. zúdul az egész, valaki tud úszni, valaki meg nem és az megfullad. 15 éves vagyok. tehát fiatal. se bölcs, se tapasztalt, se semmi ilyesmi. a legtöbb dolgot egyébként is inkább érzem, mint tudom. 15 éves vagyok és én azt hittem, hogy tudok úszni. de azért most egy pillanatra megbénultam. köhögnöm kell, félrenyeltem a vizet. olyasmivel találkoztam szembe, amivel eddig nem.
én komolyan nem tudom (még), hogy hogyan kell kezelni ezt az egész magyarság ügyet. hogy kell-e egyáltalán kezelnem valahogy. hogy hogyan és mire legyek büszke annak kapcsán, hogy ide születtem és állampolgárságom magyar. persze nyilvánvalóan jelent nekem is valamit. amire még nincs megfelelő szókincsem, hogy kifejtsem. mondjuk lehet azt mondani, hogy minden relatív és nem lehet ezt egyféleképpen helyesen megélni, meg mindenki magához viszonyít és ezért lehetetlen egységes nézőpontot kialakítani.

de azt hiszem, hogy a következőkben linkelt dal NEM CSAK egyszerűen ízlésem ellen való, hisz nem arról van szó, hogy egy kezdő énekes szárnyakat próbálgat és kísérleteiből egyszerűen nem jött össze semmi minőségi. (ezért nem is értetlenkedtem Fluor Mizujánál, szerintem szar, de gondolom senkit nem érdekel a véleményem, van ez így). de most azt hiszem többről van szó. hiszen ezzel elvileg egy nemzetet propagálnak..?  most komolyan, abban az országban, ahol élünk, ennyit lehet elmondani? magyarkodva, mellünket verve, és olyan rímekkel dobálózva, hogy koronát, koron át?
miért van olyan érzésem, hogy direkt nem találjuk meg az értékeket és össze-vissza identitászavarunkban és ijedtünkben összedobunk ilyesmit, amit utána eladunk pl.: Keresztes Ildikó és Varga Miklós nevével. (számomra is rejtély egyébként, hogy ők mégis hogyan adhatták ehhez a nevüket. illetve tulajdonképpen nem is annyira nagy rejtély.)

szóval csak ülök és nézek. és reménykedem abban, hogy helyesen gondolom és nem ebbe a videóba van belesűrítve a valódi "magyarnak lenni"-érzés esszenciája. mert ha mégis, akkor én rohadtul nem szeretnék magyar lenni.

tehát íme: http://www.youtube.com/watch?v=eULN96UCIT0

romlott

ma romlott tejből készítettem kakaót. nem direkt. kimaradt a szempontrendszerből a szavatosság. a buszon hőség van, most mindenki erről beszél, vagy, pedig arról, hogy milyen idegesítő, hogy erről képes valaki hosszú perceken át társalogni. de ez a kánikula annyival több egy átlagos nyári 40 foknál. az emberekben a lélek már előbb megbuggyant, mint az általam locsolt tej. csak a test van. a hús küzd, és rohad a hőtől. egymáshoz tapadó combok, gyöngyöző homlokok, hímzett zsebkendő, törlés, újra gyöngy. újra törlés. izzadságtól csatakos hátak, csurom vizes pólók. emberszag, hússzag. izzadságszag. állatszag. fékezés, összekoccanó emberek. nem érzik. akár a zsákok. szatyrok. na igen, a szatyrok. benne az ebéd. tán már meg is főtt. a sofőr irgalmaz, kinyitja az első ajtót. mintha kiröppenne a romlottságszag, aztán a sertéstelephez érünk. ennyi. feladtuk. nincs lélek, nincs hús. mindnyájan megromlottunk. dögszag.