győzelem, Phürrosznál.

álltunk, a lábunk földbe gyökerezett.
azt hittük ilyen nem történhet meg senkivel sem.
folytak a könnyek, a végtagok zsibbadtak.
nincs új a nap alatt.
olvastam, ez már megtörtént.
szólt róla Pilinszky is, meg Ady.
a történelem ismétli önmagát;
újabb győzelem, Phürrosznál.

áldozni apollónnak.

egy szürke őszi estén.
ha a múzsa fejbelövi magát.
akkor
elhallga...
...
...
...

a férfi. akit.

a féri akit szeretek, ott ült velem az Édenben és nem hallgatott Jahve Elóhimre. a legegyszerűbb mozdulattal tépte le az almát, majd hámozni kezdte és felémnyújtotta. meglepődött arckifejezésemet látva csak annyit kérdezett: ja... hogy te héjastul szereted? otthagyta a fognyomát az almán.
nem hallott semmiféle kígyóról, a bűn értem, miattam és általam született.
a bűn tulajdonképpen én vagyok.
kérsz még egyet? jó a termés... idén. jövőre ki tudja mi lesz. lehet, hogy vihar kavarodik és nem lesznek fák, nem lesznek almák. (az eső elmoshatja-e a szabad akaratot?)
kérek.

lehetsz Mózes, lehetsz Noé, lehetsz akár Jézus is.
Ádám az első.

legyen bűn. és lőn bűn.
és látá, hogy ez.
jó.

ha kívánhatnék.

egy utolsó pillanatot: egy részeg üvöltést, egy nehéz sóhajtást, egy magas cét, egy asztalon táncolást, egy jógamozdulatot, tűzpattogást a saját boszorkány-máglyámon, egy ugrást a szirtről, vizelést az eiffel-toronyból, egy lufi pukkasztást, chanel parfüm-áramlást a kulcscsontomról, egy színházi meghajlást, úgy ahogy tanítják a színművészetin, egy hangos pofont, őszinte könnyeket, összetépett levelet, macskakaparással írott angol szöveget, de semmi i love you, vagy i wanna kiss you. magányt. egy kegyetlen, és visszavonhatatlan "nem"-et. egy halálos balesetet. csonkokat és csontokat, a saját vérem ereszteni a kádvízbe. előtte szappant vásárolni. igen, szappant, valami standard márkát, az ár nem érdekel, kézreálljon, gyorsan lekaphassam a polcról és ne legyen hosszú sor, meg ne kérjenek supershop kártyát. mégis kértek. ilyen ez az utolsó pillanat.
szóval ilyen ecce homo, meg ilyen nesquick kakaó.
meg illik a nyakra a kötél (a chanel parfüm terjeng itt is). filmekből ellesett mozdulata a lábnak, begyakorolva. épp már kezdeném a végét. de anya benyit, hogy tudom-e a német szavakat.
ja, genau.
lírai végzet. sorsszerűség. meg van írva. így kellett mindennek történnie.üdv. (nem) szerettelek benneteket. ja, hogy a supershop kártya.

kék herceg és kék hercegné

egyformák voltak, egyformán kékek. nem is létezett rájuk más jelző, csak ez a borzasztó, arisztokratikus kékség. ez a mély kékség. értetlenkedve bámultak rám, sokat vesződtek velem.
nem voltam elég kék, egy finomabb türkizes árnyalatot hoztam.
-már megint keveredtél. olyanokkal akik... nem kékek.
szigorú kék szempárok. a szigor már önmagában kék.
-tudjuk, hogy egy pirossal ismerkedsz. ő nem a mi fajtánk.
*
ebben a borzasztó egyformaságban azért mégis volt érdekes. semmi más nem kötötte össze őket ezen kívül.
de mert nem is létezett semmi más. csak a kék, az eszményi kék.
*
mi úgy vagyunk szerelmesek, hogy az a szerelem nagyon kék és mikor éhesek vagyunk, akkor is kéklünk az éhségtől és később kéket szarunk. és kékek a szavak amiket kimondunk és gyűlölünk mindent, ami halvány, fakó, vagy hivalkodó. undorító árnyalatok.
*
mocskos vörösök. mocskos sárgák. mocskos zöldek. ti tehetettek mindenről.
*
a vérünk folyik. és kékvérben fulladunk meg.
*
a világ színes rohadjatok meg.
*
isten milyen színű?