mélyen izzó

lehunytam a szemem

öten ültünk a tábortűz körül

én hordtam a fát jó nagy rönköket

ti gyújtottátok be

a barátság az sült szalonna illatú

magyar népdalokat énekel

apró tabletta - borgőz lesz belőle

mondtuk

és csepegtettük tétova mozdulattal a gyöngyöző zsírt

a hatalmas szelet kenyérre

a barátságnak gitárja is van - kiáltottál fel és önfeledten

pengetted a hasad

"négy akkorddal játszanak le rajta minden dalt

és az oldalán van néhány matrica

here and now, summer '94, bob marley"

táncoltatok a tűz körül és ugrándoztatok

átszaladtatok rajta és nagyokat kurjantottatok

én nem mertem

és nagyon féltem hogy megbotlotok

de a neveteket a hamuba írtam a nyárssal

hogy jövő nyáron legyen indokom hogy  visszajöjjek

és újra elolvassam

felébredtem mert elaludt a gyertya

nem voltatok már itt

elégtetek

én maradtam 

meg a kanóc

felfelé meredten állva

jelezve a helyes irányt

arra van a vészkijárat

ti lángoltatok

magam előtt pedig egy asztalon szétfolyó élet

a terítő kalocsai mintás virágaiba száradt

viasz-emlék

késés

a pillanat mikor beleharaptam

abba a vizes ízű halovány paradicsomba

pontosan olyan igaznak hatott

mint amit te mondtál

spanyolul - mert most épp azt tanulsz

és most spanyolul szeretsz inkább

én olyat nem tudok nekem már csak ilyen kisszerű

közép-európai a lelkem

vagyishogy

nincsenek határok

ám kínosan ügyelek hogy ne lépjem át őket

ez a spanyol paradicsom mondjuk még belefér
de azért mossuk meg előtte

hisz mi sem valódibb ennél

álmodban üres volt a real stadion és a fűre léptél

szotyolát rágtál és szemeteltél így készültél a nagy meccsre

én itthon maradtam a kis közép-európámban és paradicsomléből

meg maggi porszerű-fűszerkeverékből főztem spagettit

rúgtál egy gólt

félrenyeltem

pont egy nappal később érett meg a mienk is

a hátsó kertben

túl a barátságon

csörgött az óra fél hétkor már a kávémat kevertem balról jobbra
(ez egy ilyen jó reggeli póz tudod)
bambulva szürcsöltem és észrevettem hogy nem vagy ott
hogy nem zúg a kenyérpirító
és nem kapok tettetett szívrohamot
a felröppenő két szelettől
teleírt papírlapot hagytál az asztalon meg a kezes-lábasod
évekkel ezelőtt varrtam neked
mert hideg volt a tél és nagyon fáztál
ebbe a szakítólevélbe (ami szintén egy ilyen jó reggeli póz)
azt írtad hogy kihíztad a kezeslábast
és igazából jobban szeretnéd érezni a fagyást
hogy pucéran állsz most már a pelyhekkel szemben
és így várod meg a márciust

tovább kevertem bús képpel azt a kávét
(legalább ez a póz maradjon meg nekem)
összehajtottam a kihízott ruhácskát
amit itt hagytál a téllel és a fázással együtt
az utóbbi kettő nem fért be a szekrényembe
valami emlék legalább marad
e téltől kihűlt kávémon kívül
mehet a fénykép
nemsokára mosolygok

vagyok

Tojáshéj vagyok.
Védtelek. Körülfogtalak.
Széttörtél. Vagy magamtól repedtem.
Az apró részeimet kis műanyagedénybe tetted.
Behajítottál a kukába.
Tojáshéj vagyok.
Az anyád vagyok.

*

Papír vagyok.
Fehér  voltam.
Mondhatni üres.
Mondhatni ártatlan.
Rám írtad a neved és a jelszavakat.
Amiket ismernem kell.
Rajzoltál is a lap csücskébe egy napocskát.
Ennek ellenére hideg volt.
Megteltem és a tűzre dobtál inkább.
Papír vagyok.
Az életed vagyok.

*

Paradicsom vagyok.
Elvetettél, nevelgettél.
Öntöztél és énekeltél nekem.
Aztán eljött az idő és letéptél.
Rátettél a pizzádra.
Paradicsom vagyok.
A fiad vagyok.

*

Sláger vagyok.
Egyszer meghallgattál a rádióban.
A füledbe másztam.
A kedvenc számod lettem.
Megosztottál másokkal.
Meguntál.
Kitöröltél a lejátszási listádról.
Mást hallgatsz.
Sláger vagyok.
Szerelmes vagyok beléd.

*

A versed vagyok.
Egy esős délután az asztalhoz ültél és kitaláltál.
Imádtál és büszke voltál.
Lelkesedtél és folyton rám gondoltál.
Terveket szőttél velem kapcsolatban.
Elküldtél valakinek.
Kötetbe szedtek.
Pénzt kaptál értem.
Eladtál.
A versed vagyok.
Én vagyok te.