harsogtunk

elzsibbadtak a végtagjaink az eszméktől
béna kezeink nem érték a tárgyakat
ellágyult határok kitapinthatatlan kontúrok
távolodás a formáktól
nem tudom mozgatni a tésztaszaggatót
a szívből így egy nyamvadt plecsni lesz

túl súlyosak voltak a jelszavak
a matricák bélyegek
a könnyen skandálható
rövid szótagok

elvileg nem baj
az íze ugyanaz lehet a szívnek
meg a plecsninek

elvileg nem baj
a vége - mondják -
mindenkinek ugyanaz

elvileg nem baj
ha mégis ott lesz a tányéromon
a szív

hát felfalom úgyis nemde

talál de nem keres

találkoztunk minden délután hisz
szerettünk játszóházba járni
színek és hangok és bábok és rajzok és kisautók
és volt olyan hogy a néni sem figyelt ránk

azt hittük hogy egymással játsszunk
pedig csak - bár egész közel - egymás mellett önmagunkkal
olykor azért össze-összekoccantak a térdeink
egymásra néztünk és magunkra figyeltünk
összeborultunk és magunkat öleltük
játszottuk a "bennedmagamat"
örökbe soha csak kölcsönbe adtuk a póninkat
a szemeidben mindig magamat kerestem
magamra mosolyogtam
nyújtottam a kezem hogy felmelegítsd
hallgattam amit énekeltél mert féltem a csöndtől
játsszunk most együtt amíg csak lehet
remélem nem felejtesz sokáig el
ha egyszer elmegyek

az önzetlen szeretet az egy paradoxon
bár akkor még nem tudtuk mi az hogy paradoxon
ma meg már nem tudjuk mi az hogy szeretet
hogy az önzetlenség micsoda
szerintem valami déli gyümölcs lehet

hat éves korig lehet játszóházba járni
ma este már máshová megyünk
két utcával arrébb
ahol már nem is játékosok
sokkal inkább játékszerek lettünk
a mellkasom sakktábláján
néhány lépésből mattot kapott valaki

ha akarod szívesen játszom veled újra
hogy megint nyerhessek

szóval kedvesem
a játékszerem mondd akarsz-e lenni?

omg.

ostyalap ízű savanykás lehelet vagyis
azt mondják valaki ott van benne
a mátrai muskotályosban
(palackozva 2003)
kérdezem hogy mi van a tablettás borral
azt mondják valaki ott van benne
abban a véletlenül sem teljes kiőrlésű kenyérben
(tornyos pékség, minőségét megőrzi: péntek)
kérdezem hogy mi van akkor ha lisztérzékeny vagyok
azt mondják itt mindenki a testvérem
kérdezem hogy mi van akkor ha a lakcímem az árvaház
azt mondják hogy üdvözölnek mer üdvözülök
kérdezem hogy üdvözülnek ha üdvözlöm őket
azt mondják a boldogság az nyolc
kérdezem hogy megvolt matekból a kettes
a parancs meg tíz
már nem is kérdezem hogy megvolt-e matekból a kettes
azt mondják hogy hit remény szeretet meg béke
kérdezem hogy miért nem háború és béke
azt mondják hogy jános pál és benedek utána meg feri
kérdezem hogy és a roli
azt mondják hogy halleluja
kérdezem hogy http://www.youtube.com/watch?v=ozOeu19frGY
azt mondják hogy biblia
kérdezem hogy divina commedia
azt mondják hogy zsoltár és kántor
kérdezem hogy csend
azt mondják hogy benne...
bennem?

szóképek és alakzatok

sóhajt egyet a magyar nyelvtan könyv

és tanítja a paradoxont

nem lelé honját a hazában

aztán gyorsan másról beszél

tereli a témát hogy ne legyen baj

következnek is az eufemizmusok

biztonságos bélései

szeptember 11-én történt egy kis gond

nekem is van egy kis gondom azt hiszem

egészen apró de tényleg jelentősége sincs

ismeretlen összetételű köveket rugdostam az utcán

most pedig

csomókba állt össze a vér az ereimben

apától kölcsönkért bicskával (amivel a húst szeljük szallonasütéskor)

rajzoltam tájképet a bal alkaromra

fák madarak és hegyek

idilli körvonalak

nem folyt a vér csak hullott darabokban

le a földre

az anyaföldre

ismeretlen összetételű kövek

és ismeretlen összetételű vér

a trombocitaszám a normálérték harmada alatt

életünket és vérünket

a kő marad

szóval az van hogy van ez a kis gond

egészen apró

én csak magyarul tudok sírni

és becsapom az NTK-s könyvet

és a kazánba dobom

mert ez nem paradoxon hogy

nem lelem