Pages

2012. július 29., vasárnap

tündérmese

Bódult-boldog mosoly az arcomon, nem igyekszik befelé, gondolataim közé semmi, csak a csoda. Így vagyunk hát most egymással, test, lélek, külvilág, na meg te. Nem szűnő, tomboló lelkesedés, a mosoly az időkön túl sem hervad. Elcukrozott kakaó, vacak zene, mind nem számít, csak habzsoljuk a jót. Úszunk benne, mint Dagobert bácsi a pénzérmék között. Valószínűleg történnek a dolgok a világban, mert hát az úgy szokás, a körvonalakat érzem is. Szólnak hozzám, a harang is kong, a tévében azt mondták, hogy na most ők nagyon jelentik az időjárást. Én meg azt jelentem, hogy boldog vagyok. Persze azért elcsordogálok a hétköznapokkal, mindjárt itt az augusztus. Az augusztus egyébként piros, a július citromsárga, a június olyan türkiz, ha jól látom. Csordogálok, patak vagyok és persze ezzel együtt borzasztó giccses is. Boldogságszármazékok ezek az ócska metaforák. Tényleg bocs, de nekem most jó így.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése