ITT ÁLLOK A RÓNAKÖZÉPEN...
Itt állok a rónaközépen,
Mint a szobor, meroen.
A pusztát síri csend födé el,
Mint elfödik a halottat szemfödéllel.
Nagymessze tolem egy ember kaszál;
Mostan megáll,
S köszöruli a kaszát...
Pengése hozzám nem hallatszik át,
Csak azt látom: mint mozog a kéz.
És most idenéz,
Engem bámul, de én szemem sem mozditom...
Mit gondolhat, hogy én mirol gondolkodom?
*
ITT ÁLLOK A BATTHYÁNY TÉRI ALULJÁRÓBAN
Itt állok a Batthyány téri aluljáróban,
Görbe háttal, pólóban és tíz óra tájban.
A zsúfolt teret reggeli, álmos zaj födé el,
Az áradó Duna továbbra sem párolog köddé el.
Pár méterre tőlem két hajléktalan a homokzsákokon alszik,
Most másik oldalára fordul,
S a hasa megkordul,
Horkolása hozzám nem hallik.
De látom lélegzését, orrpihéi lebegését.
És most ide nem néz,
Szemeit újra lecsukja, s álmaiba merül.
S e néhány szép álom neki mibe kerül?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése