altató

Szepesi Niki könyve megelőzi a bookline sikerlistán Esterházy Péter új könyvét.
A devecseri fiatalok számára a piros színről sosem a szerelem a vér vagy a szenvedély fog eszükbe jutni. Hanem a vörösiszap-katasztrófa. Ez talán súlyosabb, mint az az anyagi károk. Megbénuló neuronok, merev és jéghideg asszociácók. Nem írhatom le, hogy kifordult magából a világ, mert közhelyes lenne, meg azért én nem vagyok olyan nagy ember, hogy ilyen nagy mondatokat írjak. Meg mivel ilyen világra emlékszem, mióta élek, ezért nem is tudhatom milyen a nem-kifordult világ. Nem panaszkodom, ismerek legendákat, és nem vágynék mondjuk az átkosba.
Anyám neve Kresz mégsincs jogosítványa. Az egész "dinasztiára" oda meg visszavezethető ez a "hogyankerüljükelasorsunkat" dolog. Én is Kamilla vagyok és nem tudok róla, hogy bárkire gyógyító hatással lennék, épp ellenkezőleg.
A Vidáról fogalmam sincs, mit jelent, de meglehetősen kíváncsi vagyok. Mondjuk annyira azért valószínűleg mégsem, mert ahelyett, hogy utánanéznék, vagy rohangálnék a családfa után, ahelyett pillecukrot veszek a TESCO-ban, wimbledoni döntőt nézek, meg várom, hogy csöpögjön az infúzió. Merthogy vakbélgyanú. Finom, zamatos így nyár közepén.
Talán lustaság ez, vagy az elkötelezettség hiánya. Hiba lenne hangzatos elvekkel bélelni magam és azzal védekezni, hogy bizony az én földi pályafutásom teljesen függetleníthető mindentől, amik az őseim voltak és akkor most minek ássam bele a témába magam. Meghogy az identitásom és öndefiniálásom, meg énképem szemernyit sem fogható arra, hogy teszem azt az ükükükükükükükük(da capo al fine)apám patrícius volt-e vagy plebejus az ókorban. (Bár titkon vagyok annyira sznob, hogy a patríciusért szurkolnék.)
Summa summarum nem akarok ilyen hatásvadász mondatokat mondani, hogy e féligaz elméletek mögé bújva leplezzem a lustaságom. Nem leplezem.
Egyébként ha már az igazságnál tartunk, fogalmam sincs róla. Elvesztem a relativitás világában, s talán majdnem mindenki velem együtt. Sok a kicsit jó, kicsit rossz, kicsit igaz, kicsit hamis dolog. Elmosódott határvonalak. Olvasd el a Bibliát és olvasd el Hamvas Karneválját. Szorulj be a liftbe, mondja a szemedbe egy orvos, hogy meg fogsz halni, ne igyál egy hétig kávét. Ilyenkor mégis átlépjük még az elmosódottságot is. Vagy együtt maszatolunk tovább. Kinek mihez van gusztusa.
Nem tudok semmit az igazságról. És valószínűleg nem is fogok, de mindennél jobban vágyakozom ezután. Mint valami elérhetetlen édes nedű, vagy ambrózia. Szóval ennek az állandósult áhítozásnak, valamiféle görcsös kompenzációja lehet az, hogy még mindig nem fejeztem be ezt a bejegyzést, pedig mostanában nem kenyerem a bő lé. (ó, micsoda képzavar.)
Két félelmem van. Megműtenek és túl kevés altatót kapok. vagy. Megműtenek és túl sok altatót kapok.