Pages

2013. október 8., kedd

kék herceg és kék hercegné

egyformák voltak, egyformán kékek. nem is létezett rájuk más jelző, csak ez a borzasztó, arisztokratikus kékség. ez a mély kékség. értetlenkedve bámultak rám, sokat vesződtek velem.
nem voltam elég kék, egy finomabb türkizes árnyalatot hoztam.
-már megint keveredtél. olyanokkal akik... nem kékek.
szigorú kék szempárok. a szigor már önmagában kék.
-tudjuk, hogy egy pirossal ismerkedsz. ő nem a mi fajtánk.
*
ebben a borzasztó egyformaságban azért mégis volt érdekes. semmi más nem kötötte össze őket ezen kívül.
de mert nem is létezett semmi más. csak a kék, az eszményi kék.
*
mi úgy vagyunk szerelmesek, hogy az a szerelem nagyon kék és mikor éhesek vagyunk, akkor is kéklünk az éhségtől és később kéket szarunk. és kékek a szavak amiket kimondunk és gyűlölünk mindent, ami halvány, fakó, vagy hivalkodó. undorító árnyalatok.
*
mocskos vörösök. mocskos sárgák. mocskos zöldek. ti tehetettek mindenről.
*
a vérünk folyik. és kékvérben fulladunk meg.
*
a világ színes rohadjatok meg.
*
isten milyen színű?

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése