Tekintve, hogy kilencedikes vagyok, gimnazista és ének órára is járok a barokk mesterek után Mozarték társaságán is átlendülve a romantikusokhoz értünk. Nem tudom, hogy mások, hogy vannak a dologgal, hiába is lenne ezen mit szépítgetni az ének órákat általában pihenésre használom. Kevéssé befogadó képes állapotban veszek részt, szellemi jelenlétet ritkán tanúsítok, ezért, ha néha-néha otthon felnyitom a füzetem, hogy kicsit azért képbe legyek, akkor csodálkozok rá, hogy jéé én ilyen szavakat is papírra vetettem. Legutóbb ennél kicsit nagyobb mértékű volt a döbbenetem, ugyanis a romantika általános jellemzését olvastam a zenetörténet füzetemből és hogy úgy mondjam kicsit kizökkentett lomhaságomból, ugyanis voltak olyan jelzők is a felsorolásban, illetve leginkább csak olyanok voltak, amik a saját személyiségemben is megtalálhatók. Pl.: szélsőséges érzelmek, fő kérdések: szabadság, szerelem, elvágyódás az ismeretlenbe, a Távol-Kelet hívogató varázsa stb. Egyébként, ha megkérdeznék tőlem az utcán, hogy komoly zenében mit kedvelek leginkább (bárcsak kérdeznék, nagyon szeretem a közvélemény-kutatásokat) akkor Csajkovszkijt -aki romantikus - mondanám, csak eddig bele se gondoltam, hogy ez akár visszavezethető arra is, hogy hasonló dolgokat gondolunk a világról. Lehet, hogy ez egy abszolút fals párhuzam, mindenesetre érdekes volt eljátszani a gondolattal. (Hozzátenném, hogy ettől függetlenül nem igazán kedvelem a bekategorizálásokat a művészetben stílusok/korok szerint. Ugyan még nem beszélgettem erről nagy művészemberekkel, szóval nem tudom ezt igazából megalapozottan állítani, de szerintem bármiféle beskatulyázás korlátozza a művész/egyén tevékenységét. De ez igazából egy olyan téma már, ami megérdemelne egy külön bejegyzést, szóval most nem is mennék mélyebben bele a kérdésbe...) Kíváncsi lennék, hogy ti észrevettetek-e már hasonló dolgokat? Hasonlóságot magatokban illetve, egy-egy korstílus alapjellemzői között.
Végül egy kis jóság Csajkovszkijtól: http://www.youtube.com/watch?v=I5SCBOw-NIw&feature=related
2011. november 30., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Érdemes lenne feltenni a kérdést: miről beszélnél szívesebben / hosszabban egy mechanikai problémáról vagy a zenéről? Szerintem az utóbbi lényegesen több szavazatot kapna. Mégis általános jelenség, hogy az énekórákról az oktatás nagy egészében, mint nem komoly, amolyan készségtárgyról beszélnek. Pedig a fenti fiktív szavazás eredménye épp az ellenkezőjét mutatja.
A zenével kapcsolatos élményeink tizenéves korra elég sokrétűek, és a saját mp4 lejátszónk, telefonunk révén gyakorlatilag minden órában zenei élményben részesülhetünk.
A Kodály- módszer hazájában érdemes lenne újra gondolni, hogy Kodály miért választotta a népdalkincset az általános zenei tanulmányokhoz? Hát azért, mert ezeket a dallamokat ismerték a korabeli iskolások, és maguk is énekelték. Mi lenne ha pl. az énektanításban centrális szerepet kapna korunk "népzenéje"? Mi is lenne az? Próbáljuk meg elképzelni!
Megjegyzés küldése