népliget

Felülök a buszra. Jobb esetben nem reggel hatkor, de ez most rosszabb eset volt. Döcögök órákon át, a nap is tűz, nem segít a napszemüveg, léggyé válok, de ennyi. Beck Zoli dalol a fülemben, mondja, hogy szerinte sötét van. Meg azt is, hogy az oroszlán gyengesége a nyulak bátorsága. Na ja. Olvasnom kellene, talán van olyan, hogy kötelező olvasmány. Persze csak meghalni kötelező. Lehet, hogy tényleg van valami bájos pillanata a múlásnak, ha senki sem maradhat ki. A töréspont, mikor a vanság átbukik nincsségbe. Robinson Crueso okoskodik, hogyan kell kecskét fejni. Meg bennszülöttet ölni. Megérkezem, becsukom Robinsont. Gondolom nem az a sértődékeny fajta, majd' harminc évet kibírt azon a szigeten, hát túl fog lépni azon, ha hanyagolom néhány órára. A népligetben vagyok. Újságot veszek, ez már reflex. Letopogok a mosdóba, megnyitom a csapot, hebegek, hogy mennyire elültem a szoknyám. Egy kislány megcibálja anyukája pólóját:

- Anyu, nem érzed úgy, hogy figyelnek?

- Nem, kicsim.

- Akkor, jó neked.

Azért meglepő ez az éleslátás. Egyébként meg nem lenne jobb, ha Robinson kicsit csendben maradna, és helyette pedig... ?? Szóval ez:

Závada Péter:

NUGÁT

           „A Sztratoszférába feljutó vulkáni eredetű savak szintén
           elősegíthetik a gyöngyházfényű felhők kialakulását…”

a nyári űr ma díszdoboznyi bonbon
rumos, diós, kering a sok planéta
hegyekben áll a tejnugát a Holdon
zsebembe szárad édes olvadéka

de holmi krémre, mondd babám, ki gondol
e gejl, cukorkagyári hordalékra
te vagy, kiért ma fájva fáj a gyomrom
savaktól ég, akár az égi szféra

legyél csokimba málna-grannulátum
leszek csigádba jó fahéj, igérem
s ha jő papírod oldalán a dátum

mi majd bután kacagva, kéz a kézben
akár egy-egy falatka, föl-le járunk
a zord idő metál-protézisében