Pages

2013. november 14., csütörtök

hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam.

sorsunk ez.
nekem sorsom.
a színházi előadás.
hogy mikor hazamegyünk lehessen valamin nagyon nagyon sírni.
egy zseniális rendezés.
egy görög tragédia.
görög.
véremben van.
bár talán csúnya dolog lenne antigonénak hinni magam.
Haimón menyasszonya mellett áll ki, azonban nem meri vállalni, mert tiszteli apját, de beszéde végére nyíltan szembeszegül Kreónnal.
beszéde végére..
mire már beledöglünk.

és a függöny legördül.
és tapsolnak.
és tanultuk, hogy felszabadul a nézőben a katarzis érzése.
és majd hazamegy.
és sóhajtozik.
és örül, hogy erre költötte a pénzét.
hogy kultúra.
kul.
meg túra.

fizetett.
a legszarabb helyre is ezernyolc a beugró.
és mi ez az emberélet?
mennyi antigóné?
mennyi az igazság?
mennyi haimón árulása? bocs, ha szigorú vagyok.
mennyi iszméné?
és mennyi az a kibaszott köcsög kreón?
ezernyolcszor valamennyi?
ennyi lenne?

én fizettem.
a véremmel.
ott haltam meg előtted.
ott szenvedtem, ott sikoltottam előtted az utolsót.
ott kértem tőletek, hogy öljetek már meg.
azt sikoltottam, hogy mennyire szeretlek és mennyire gyűlöllek.

fizettem.
fizettünk.
de talán nem ezernyolcat.


----
katarzis.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése