csak egy tánc volt.
az elején persze ki sejtette volna, hogy danse macabre.
finom, slank, pehelykönnyű testek.
legömbölyített mozdulatok.
néha fura, hogy pont az á betű ragad be, és ötször kell lecsapni, hogy írhassam:
halál.
mintha ez az üres, néma masina is félne.
neked csak egy trójai.
nekünk egy keringő,
lassan ható méreg.
a halálunk persze pont olyan, mint az életünk.
mindig hősök akartunk lenni.
mindig féltünk.
félve nem lehet szeretni.
a lélegzet mely a rettegés súlyától lassul és egyre fogy.
egyenes út.
hova?
igen, oda.
mikor megismerkedtünk, rögtön lemondtunk az üdvösségről.
most egy forgás.
pont, hogy itt lengedezünk jut eszembe:
pénzkidobás volt ma reggel a tartós tej.
a pokol tüzében lehet szeretni?
lesz-e vágy?
ölelés meg csókok?
vagy csak máglya.
tűz.
ropogás.
szoríts erősebben.
zsibbadok.
ez a tánc.
ártatlan és bűnös.
könnyű és nehézkes.
verejtékes és véres.
örökké vágyódó és beteljesülő.
pont, mint az első.
ráléptél a lábamra.
de most komolyan, mi lesz azzal a tejjel?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése