Pages

2011. december 14., szerda

űrlap

A jól öltözött hölgy finoman lerakja az asztalomra, szólásra nyitnám a számat, ez az utolsó mentőövem, hogy hát sajnos nincs tollam, akkor hanyagolhatnánk is a kérdést, nem fontos ez. Természetesen az ő zsebében több is lapul, és egytől egyig fognak is. Mintha ezért tartanák, hogy legyen nála íróeszköz a szivárvány összes színében, zsebkendő, köhögéscsillapító cukorka. Meg persze azért is, mert a világon a legművibben, legtermészetellenesebben és túlartikuláltabban ő tudja kiejteni azokat az udvariassági szóvirágokat, hogy Legyen szíves ott aláírni; Parancsol esetleg még valamit?; Tudok segíteni valamiben?.
Tehát vészhelyzetbe kerültem. Innen nincs menekvés. Rápillantok az egyelőre érintetlen papírlapra, mely nem is köntörfalaz, az első kérdés, rögtön a legfontosabb és legnehezebb, hogy hát ki is vagyok én. Aztán, hogy hol élek, ki az anyám meg az apám, milyen nemzetiségű és nemű vagyok. Mi a vallásom, a szexuális beállítottságom és a politikai meggyőződésem. Az egyik nézőpontból persze nyilvánvaló, hogy mire kíváncsiak, egy kicsit sem érdekel senkit, aki ezt olvassa, hogy VALÓBAN ki lennék én. Csak azért teszi fel az a bárki a kérdéseit, hogy engem is begyúrhasson abba a hatalmas színes diagramba. Ez az egy cél lebeg a szeme előtt, betegesen ragaszkodik a statisztikákhoz, a kör és oszlopdiagramokhoz, a tömegekhez, a nagy egységhez. Azt várja, hogy egy lottózós feliratú golyóstoll által kifolyjon a papírra az, aki vagyok, legyenek jelzők, amelyekkel fel lehet címkézni. Magyar. Pécsi. Nőnemű. Nem mondja, hogy titokban tartja, hogy megőrzi azt, amit írásban elregéltem neki. Csak vékony, zárójelbe tett, dőlt betűkkel megjegyzi, hogy: (Adatait bizalmasan kezeljük). Az természetesen nem szempont senki másnak, hogy na ugyan már az a tizenegy betű, ami az anyakönyvben, vagy bárhol a név rovatban szerepel, egyáltalán nem azonos avval, aki úgy igazából vagyok. Erre hallgatok, az igaz, odafordítom a feje, ha a folyóson ezt kiabálják, de mindössze ennyi. A lakóhely kérdéséről nem is beszélve, a vallásról stb. Nyilván nem a legszebb tulajdonságom, de bennem van erősen: "a-ha-te-így-akkor-én-is-így" felfogás, mely szerint:
Név: titkos
Születési hely, idő: Föld bolygó, régen
Lakóhely: itt, ott, amott
stb.
Végeztem, összehajtom a papírt, odaadom az elegáns asszonynak és most már az én vigyorom is hasonlóan bárgyú, mint az övé.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése