Pages

2012. február 3., péntek

a ketchup hatalom

A melegszendvics illatot nem mondanám ínycsiklandozónak, de nem is fojtogat fülledten. Két percig tartó, álfeszültség, kiborító döntéshelyzet: szalámis, vagy húskrémes. Bevett ceremónia ez a dilemmázás, de már az elején tudom, hogy mi lesz a vége. Fél pillanatra nem figyelek, gondolataim elúsznak a térből, s máris hátrébb állok a sorban, mint eredetileg. Öblös, olyan tizenegyedikes-fiú-féle-nevetés. Ezredszerre hallott poénok: a kaját újságpapírban adják. Fellöknek. Kiömlik egy fél literes, forró tea. Anarchia. Csak repkednek az szitkok. Katasztrófaelhárítás, érkezik a felmosófa. Lassan nyugodnak a kedélyek. Újabb pocsékabbnál, pocsékabb viccek, irodalomlecke felmondása a másiknak. Az nem is Balassi strófa. De nem szólok. Pöckölik a vállam. Igen, veszek neked colát. Igen, igen, milkát is, ja, hogy perec is lesz? Nem gond. Sorra kerülök?! Nyert a húskrémes. Kifelé igyekszem. Amit büfés küzdelmei fontos tanulságként levonhat az ember: a ketchup hatalom. Kifelé igyekszem, kaján vigyor az arcomon és oldalra húzódnak el az emberek. Utat adnak. A ketchup a hatalom...

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése