Pages

2012. szeptember 19., szerda

puzzle

Megannyi széthajigált puzzle-darabka volt kusza lelkem. Nagyobb hiány, mint jelenlét. Félig üres, nem félig teli. Rengeteg lényegtelen, alig-alig fontos jelenség. Hebegünk-habogunk. Hangalak van, de fakó a jelentés. Régi ábra, kopottas szürke kirakó, barchobázhatunk kit jelenít meg. Aztán megérkeztél. Lassan, finoman beléptél. Előtte persze kopogtál is, meg köszöntél. Így szokás. Szépen bemutatkoztál. Úrrá lettél a kicsiny káoszomon. Kiraktál. Színt hoztál. Pótoltad a hiányzó darabokat. Most már közös a kép. Nincs mit tenni. Egymás természetes tartozékai vagyunk.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése