Ismertük egymást, és jelen voltatok majdnem minden fontos pillanatban. Az utaknál, ahol több ösvény is volt, s nekem választanom kellett, és az aranybetűs napokon is rögtön eszembe jutottatok. Háttérbe húzódtatok, vaksötétben lubickoltatok az élet vizében (ami itt nem holmi silány szókép, szó szerint ez az igazság), sosem hivalkodtatok, csendben nyitottátok-csuktátok szátok a légzés egyenletes, békés ritmusára.
Mindent tudtatok, ismertétek az összes boldog titkot, és veszélyes rejtelmet. Hallgatásotokkal őriztétek ezeket. Narancsos és ezüstárnyalatú sáv, pár uszony-forma, a gerinc vonala, úszásotok sajátos technikája, kívülről talán ennyiben különböztetek. Ha még több időt szánok megismerésetekre, talán mást is mondhatnék rólatok.
Most máshol úsztok. Egy tágasabb akváriumban. És nagyobb hatalmak titkait vigyázzátok.
Üdv neked Patroklosz, Hektór... Azt hiszem, hiányozni fogtok.
2012. december 4., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése