néha eszembe jut, hogy szólnék a wébernek, hogy nekem a haza már nem ott van, ami az osztálynaplóba. át kéne írni ja. nem haza megyek. de aztán meggondolom magam. a napló ugyanis senkit sem érdekel, tanár-perverzió ez is, mint minden más, nem vagy te senki, csak egy számkód, egymás után diktált számjegyek egy és öt között. nem érdekel senkit, hol van az otthonod. mert csak úgy mondom, hogy nekem már nem ott ahol. ami a számkód szerint. vonalkód. eladnak. el vagyok adva. hús vér erek artéria boncolás. mind a tied. kinn a bél és kinn a tüdő és minden szétdobálva és már azt sem tudod hol vagyok. hontalanság. egyszér én is haza akarok jutni.
amúgy mégis tudom hol lakom.
új odúm van.
és nem vagyok egyedül.
és leszarom az osztálynaplót.
2013. április 29., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése