harsogtunk

elzsibbadtak a végtagjaink az eszméktől
béna kezeink nem érték a tárgyakat
ellágyult határok kitapinthatatlan kontúrok
távolodás a formáktól
nem tudom mozgatni a tésztaszaggatót
a szívből így egy nyamvadt plecsni lesz

túl súlyosak voltak a jelszavak
a matricák bélyegek
a könnyen skandálható
rövid szótagok

elvileg nem baj
az íze ugyanaz lehet a szívnek
meg a plecsninek

elvileg nem baj
a vége - mondják -
mindenkinek ugyanaz

elvileg nem baj
ha mégis ott lesz a tányéromon
a szív

hát felfalom úgyis nemde