talál de nem keres

találkoztunk minden délután hisz
szerettünk játszóházba járni
színek és hangok és bábok és rajzok és kisautók
és volt olyan hogy a néni sem figyelt ránk

azt hittük hogy egymással játsszunk
pedig csak - bár egész közel - egymás mellett önmagunkkal
olykor azért össze-összekoccantak a térdeink
egymásra néztünk és magunkra figyeltünk
összeborultunk és magunkat öleltük
játszottuk a "bennedmagamat"
örökbe soha csak kölcsönbe adtuk a póninkat
a szemeidben mindig magamat kerestem
magamra mosolyogtam
nyújtottam a kezem hogy felmelegítsd
hallgattam amit énekeltél mert féltem a csöndtől
játsszunk most együtt amíg csak lehet
remélem nem felejtesz sokáig el
ha egyszer elmegyek

az önzetlen szeretet az egy paradoxon
bár akkor még nem tudtuk mi az hogy paradoxon
ma meg már nem tudjuk mi az hogy szeretet
hogy az önzetlenség micsoda
szerintem valami déli gyümölcs lehet

hat éves korig lehet játszóházba járni
ma este már máshová megyünk
két utcával arrébb
ahol már nem is játékosok
sokkal inkább játékszerek lettünk
a mellkasom sakktábláján
néhány lépésből mattot kapott valaki

ha akarod szívesen játszom veled újra
hogy megint nyerhessek

szóval kedvesem
a játékszerem mondd akarsz-e lenni?