Pages

2012. április 24., kedd

sok mindent megértettem.. a Tejút egy jó nagy homály

Megújult a blogger. Ilyenkor mindig megijedek, zavarodottan kattintgatok. Cselekedj és aztán gondolkodj. Nem tetszik az új külső. Eddig azt hittem, hogy nyitott vagyok a változásokra. Tán, öregszem? Most úgy teszek, mintha iszonyú lényeges lenne ez az új felület és bátran lehetne róla-felette-miatta filozofálgatni. Persze ez butaság. Kicsit édeskés szó a butaság. Talán a buta emberek édesek. Az okosak meg savanyúak. A még okosabbak keserűek. Akik okosnak hiszik magukat, azok sósak. Az íztelenekről szó se essék. Egyébként tényleg. A butaság addig a pontjáig míg nem lesz elviselhetetlen és irritáló, addig bájos is tud lenni. Hangos a zene és hideg van. Takaró a hátamon. Felkelnék és táncolnék, a vázát is leverném. Könnyű átvenni a ritmust, most valahogy ráérzek, a billentyűk kattogása és a dal összhangban van. S így a gondolatok is, melyek az ujjaknak a parancsolnak. Látom a lábam, ahogy kirúgom magam alól a szőnyeget. Illetve képzelem. Mert hát nem keltem fel. Itt ülök. Nézek és írok. És hogy ritmusra, most az is mindegy. Csak szeretnék táncolni. Szeretnék elmenni. Szeretnék megújulni. Szeretnék nemtörődni. De csak ülök, maradok, és törődök. Egyébként azt éneklik, hogy Stux maga vérbeli párizsi lett. Hatodszor indítom újra. Hacsak meghallom a város nevét, vagy egy ázott papírra firkantva megpillantom, máris leterítenek az emlékek, tarkón vág egy szívlapát. Más állapot, képek, hangok, fények, illúziók, füst. A lehető legborzasztóbb dolog az, hogy odamentem és nem maradtam ott. Más dolog verset mondani a szabadságról, meg megélni azt. Akár élvezetes is lehet olvasni emberekről, akik meg merték tenni, de olyanná válni... nehéz. Biztos, hogy igazad volt, mikor azt állítottad, hogy csak úgy a levegőbe beszélek, de képtelen lennék megtenni. Borsófőzelék és valami húsillatú panírjelmezes dolog. Ha nem választok az is egy választás. Dagonyázni a maradékban, rég elfeledett jelszavakat skandálni, sírni afelett, amit mindenki elfeledett. Pff, nem szeretek rímeket faragni. Egyedül vagyok itthon. Mondjuk erről is én tehetek. A kutya ugat. A tyúk szarik.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése