nem várom meg

Nem várom meg, míg megkomponálod, majd levezényled requiememet. Ezt eldöntöttem. Egyébként tehetséges vagy. Kizártnak tartom, hogy akár csak egy hang sípolva szólna, vagy, hogy a ritmus nem illene tökéletesen a dallamhoz. Az előkészületeid is eddig hibátlanok. Lassú vagy, de precíz. Hatékony. És persze nem egyedül dolgozol, kiképeztél egy hatalmas team-et. Hűek hozzád. Az más kérdés, hogy ők hozzám tartoztak. Függetlenül attól, hogy elismerem zsenialitásod, talán sportszerűtlen, a módja annak, ahogy dolgozol. Most azt gondolod, hogy ezt biztos azért mondom, mert képtelen vagyok elviselni, hogy a zeneszerző versenyben te állsz nyerésre. Én tulajdonképpen nem akartam volna indulni ezen a versenyen, legalábbis, ha tudtam volna, hogy ez lesz belőle. Eleinte jó mókának tűnt, de így már veszélyesebb sokkal, hogy a boldogság, a barátok, a becsület múlik rajta.
Békejobbot sem nyújtok, túl sok minden történt, mi már sosem fogjuk elviselni egymást. Egyszerűen csak kiszállok a versenyből. Gondold azt, hogy te nyertél. Mostantól nem ismerjük egymást. Majd más érdeklődési kör után nézek, hagyom a zenét... Nem is ez a probléma. A csapatod. Akik, mit sem sejtenek az igazságról. Hát most már mindegy, te nyertél, szóval... Ha veled akarnak menni, hát menjenek.
Pedig, volt, hogy ihletem volt.