Yoko Ono Pellérden

Csak hólyagos talpak. Ennyi maradt a tegnap estéből. Halvány emlékek, táncmulatság. Visítottam, olyasmiket hallok, hogy hej. Meg hop. Csuhajla. A kezem és lábam emlékszem olyan sebesen mozgott, hogy a levegőben látszik valami hússzínű elmosódás. De a többi dolgot foltokban látom. Kivel táncoltam? Álarcok, maszkok, de nincs farsang. Esik az eső, még sincs sár. Egyébként senki nem tud táncolni. Felkérnek, pirulás, alig vártad, mégis szabadkozol, fogalmad sincs, hogy kell az ilyet, de már tápászkodsz fel, a szoknyádat kisimítod, erősebben ver a szíved. Irányítani engeded magad, pedig amúgy egy diktátor vagy. Finoman elengeded,  rábízod magad. Teljes valódat. Pedig ahogy mondtad már, te megmondtad, mert mindig megmondtad, hogy bizony te ezt nem hagyod, te a biciklidet sem bízod senkire. Egy pillanatra kétségbe esel, úúú jaj, mit tesz veled, megváltoztat, vagy csak te mutatod másnak magad? Vitorlázz némán, át a réteken túl a sóson, túl az édesen. Fehér terítőre folyik a vörösbor, valamit hallottál, hogy jelent valamit, de igazából azt sem tudod eldönteni, hogy babonás vagy-e. Péntek 13, fekete macska, kéményseprő, szerencsehozó malac, összetört tükör, csiribú csiribá, abrakadabra. Csalódtál a mágiában, nem vettek fel a Roxfortba. Hiába üldögéltél a postaládánál és nézegetted az állatkertben a baglyokat. Tudtad a varázsigéket, nemcsak az elközhelyesült vingardium leviosat. Mugli vagy. Kiugrasz az ablakon, az óvodában, seprűt magad alá téve, hátha beválik nálad az, ami Neville-nél is. Hát nem. Horzsolás, bömbölés, kifut az óvónéni, rákiáltasz hadonászva a fakanállal: petrificus totalus. Újabb csalódás. Azt mondja hátra köti a sarkad. Rakétákat lő a telihold, s te valahogy nem találod a helyed. Oda visz a dadushoz, rosszallóan csóválja a fejét, pedig róla azt hitted, hogy más, hogy legalább olyan, mint mondjuk Aberforth-t. Hát persze nem elég nekik, hogy most ért a felismerés, hogy sosem fogsz Mirtle mosdójában járni, enni a Bogoly Berti-féle Mindenízű Drazséból, vagy elkapni a cikeszt, és ezzel erre a stílustalan bólyi általánosra vagy ítéltetve. Büntetést kapsz. ... maradj otthon, nézzél tv-t, tök sötét vonatokat mutat minden csatorna... Nem mentél el a búcsúkoncertre. Végül is mindegy is, tudtam, hogy nem is jössz... Rázd a fejed, hátha kirepül az agyevő bogár. Majd el is felejtettem. Yoko Onoval álmodtam. Fagyiztunk, a Széchenyi téren. (Mintha egyszer említette volna valaki, hogy Pécs Magyarország Liverpoolja) Azt mondta, hogy nem miatta oszlott fel a Beatles. Sztracsatellát ettem és azt mondtam elhiszem. Utálom a sztracsatellát. Aztán azt mondta, hogy gyönyörű ez a kulturális főváros. Válaszoltam, hogy ez már nem az. 2010-ben volt. Vitába szállt velem. Fejemhez vágta, hogy neki senki sem hisz el semmit. Levágta a földre a fagyiját és felszállt a pellérdi buszra. Jól van. Jó nagy farkú négerekkel állni a szélben.