giccsmúzeum

áh, semmi izgalmas, csak ugye van az a dolog, hogy Helikon. középiskolások, meg akiknek köze van középiskolásokhoz, azok tudják, hogy mi az, de nem is ez a lényeg. csak hát ott lebzselünk, Keszthelyen, és egyszer csak ez a tábla megjelenik. giccsmúzeum. balra. nem volt időm benézni, pedig ez azért tényleg érdekelt. hogy micsoda tréfás fordítva gondolkodásra utal ez. mégpedig. kinek jó a giccs, pontosabban, ki kíváncsi a giccsre? az más kérdés, hogyha őszinték akarunk lenni, akkor már önmagában a múzeum nem az a műfaj, ami nagyon csalogató napjaink átlagemberének. szóval.. ez olyasmi, mint mikor anyuka a kicsi fiának azt mondja, hogy ne nyúlj a radiátorhoz, mert forró és fájni fog. persze, hogy odanyúl. ők sem hirdetik színes és hivalkodó feliratokkal, hogy micsoda csoda látható ott. annyit se írnak, hogy jöjjünk, mert várnak. végre. végre semmi hazugság. sosem voltam kibékülve azzal, ha azt mondták, vagy azt olvashattam hasonló helyeken, hogy szeretettel várnak vissza. engem? és főleg szeretettel? a pénzt esetleg, nadehogy engem? egyébként kár belegondolni, hisz azok sem teszik meg akik ezt írják/mondják.
azonban ők bevallják, hogy giccs. nem áltatnak. csak pozitívan csalódhatunk.
párszor elgondolkodtam már azon, hogy mi történne akkor, ha egy politikai párt kampánya is ilyen kifordult lenne. ne szavazzon ránk. csak egyek vagyunk a sok szar közül. egyáltalán nem biztos, hogy nem lesz rosszabb velünk a gazdasági és kulturális helyzet, mint amilyen most, az aktuális vezetőkkel. ne kérjék számon, hogy pocsékabb dolgot rántottunk össze, mint elődeink 4 éve. merthogy tudjuk. nem vagyunk nagy számok, merthogy ez az egész nem nagy szám. vállaljuk. bevalljuk.
giccsmúzeum. a giccs már önmagában giccses szó. műanyag festett aranyszínű láncok jutnak róla eszembe, a barbie babáimról függtek olyanok. németül kitschig.

tök más téma: amit ide fogok másolni az tulajdonképpen jó vers. nevetnem kell rajta és nagyon bánt, hogy így vagyok programozva és ilyen szerteágazó az asszociációm. sajnálom, nem nevetni való vers, de hát Frizbi. és rögtön eszembe jut Hajdú Péter. és az a borzasztó műsor. nevetek, és kihull a versből a veleje. bennem van a hiba, meg a tv2-ben.


Tóth Krisztina: Frizbi
 
Visszasírod majd, ez a múlt,
mondtad egyszer a lépcsőn vacsorázva,
mikor napok óta egy fehér frizbiből ettünk,
mert a tányérok becsomagolva álltak.
Néhány év múlva (tányérral-frizbizés után),
mikor a lépcsőn sírtam, vissza-
jössz-e? (becsomagolva álltál),
azt mondtad, elrepült,
jó dobás volt pedig,
de az idő nem kedvez, másfelé húz,
megálltam fehéren a levegőben:
a szívem félrehordott