lehetne.

ülünk. állunk. fekszünk. sírunk. nevetünk. fellélegzünk. búcsúzunk. de legfőképpen csak... ismételni próbáljuk a megismételhetetlent. felidézünk helyeket, újra összegyűlünk, a múlt gyönyörű, csillámló építőköveit keressük, hogy jelent eszkábáljunk. tulajdonképpen ez a baj. építjük, megrendezzük, csináljuk a jelent. alakítjuk, kalapáljuk, hibátlant akarunk, minél nagyobbak az erőfeszítések, annál távolabb kerülünk a köznyelv által "tökéletesnek" hívott elképzelt állapottól.
csalunk, hazudunk, bántunk szeretetből. csak jót akarunk. mindig csak jót. másoknak, a szeretteinknek. na meg magunknak. elsősorban magunknak. gyűlölünk, hogy védjünk. hogy megvédjenek. véd és dacszövetségek. titokból szóbeszéd, szóbeszédből hír, hírből szenzáció. fokozatok. szépen felszívódik a gerincvelő. az is fokozatosan.
fájdalmat okozunk, van, hogy véletlenül, de gyakran megtervezve. kétélű kardok. megint sírunk. eredj csak a citatum.hu-ra keress valami hangzatost, amivel hirdeted, hogy rossz neked. tulajdonképpen nem zavar, hogy fogalmad sincs arról, hogy kitől  is idézel. hogy ő miért mondta. mikor és kiknek. te vagy a fontos. lájk. "jujjj, mi a gáz." ".... mindegy" "naaaaa." "gyere privibe" "oks.."
múltidőben beszélünk.
beszélTünk.
valami jó volt.
valami rossz lett.
ellentmondok önmagamnak?
azért. csillan a közhely, de mégis: létezik még a nyári szünet, ráadásul közeleg is, zene, lányok, fiúk, jó esetben család és barátok, minden földi jó. aztán lehet, hogy istened is van. ja meg coca cola. Radnóti Miklós.
körbevesz a valóság. szép és csúnya. jó meg szar. illatos és büdös. hangos és halk. nálad a kanál. abból mersz amiből akarsz. és komolyan te döntesz arról, hogy menzakajára fizetsz be. vagy máshol eszel.
emlékezni fontos, de visszapörgetni felesleges. ha kipukkan a 4 évvel ezelőtti szürke égboltos, októberi este felcicomázott, idealizált emlékballonja, lehet, hogy lesz helye újnak. ki tudja.
elkalandozom és és festem a falamat. pirosra. pont mint a ketchup.
ja meg megyek enni adni a kutyának. merugye. éhen maradna.