honnan és hová (ugorj)

tulajdonképpen ez a kettő a fontos. minden más elhanyagolható. és e kettő közül is a másodikra sokkal több figyelmet érdemes szentelni. eldöntöd magadban, látod a szemeid előtt cikázó előre vetített színes képsort: mozdulatra készülsz. el fogsz ugrani. szökkenni szeretnél, de azt talán nem is tudnak az emberek. nem láttam még szökkenő embert. nehezíti őket a hétköznapiasság súlya. az őzek például képesek zsigerből szökkenni. persze ez valószínűsíthetően annak a következménye, hogy az őzeknek nincs határidőnaplójuk, mobiltelefonjuk, és nem ismerik azt a kifejezést, hogy valutaárfolyam. tehát mi csak ugrunk, de ez nem is baj. ezt is lehet másképp. hogy legyen valami, amitől több, amitől olyan igazi örömugrás. miközben elfelejted, hogy mi a neved és pár másodpercig átjár az illúzió: őz vagy. miközben kiáltasz egyet és a kiáltásodban benne vannak az egész nap bennragadt szavai, lenyelt gondolatai, elnémított mondatkezdeményei. mindent az határoz meg, hogy honnan és hová. mély levegő, ezt már az oviban is megtanultad, borzongsz, vagy nem, aztán egy végteleníthető pillanat, amiről leginkább Müron Diszkoszvetője jut eszembe. és hopp. ki az ablakon. kicsit meghalunk. inkább hagyjuk ma a tragikumot. csak ugrasz, mert jó. ugrasz, mert mit is tehetnél. ugorj, mert most ez a legfontosabb. örülök, hogy megérkeztél.